Egy vékony hang szólalt meg amire mind a ketten felriadtunk.
-John? Tudom, hogy te vagy!
-Ki ez? -kérdeztem ijedten.
-Nem érdekes -mondta John.
Olyan volt, mint aki el akart hessegetni. Csak nem egy piszkos titok megint? Úgy látom itt a Pokolban csak ezzel találkozhatok majd.
-Megölted a testvéremet most pedig egy emos csajjal dugtok a szabad ég alatt?
-Semmi közöd hozzá, hogy most mit csinálok! És a húgod igézett meg!
-Laura sosem tett volna ilyet! Lett volna rá lehetősége, de szeretett téged... Egy nyomorultat!
-Megzsarolt Susan! Vedd már észre, hogy most nem én vagyok a rossz!
Csak ültem ott, és hallgattam a sok mocskos információt amiről halvány lila gőzöm sem volt. Felerősödtek a hangok, és hirtelen minden probléma egyszerre eszembe jutott. Nati, John, Laura, a szüleim és a Pokol.
Lassan felálltam.
-Nekem ehhez nincs semmi közöm... -mondtam.
-Ó dehogyis nem! Te vagy most a ribanca akit kedvre felcsinálhat bármikor! Kötődsz hozzá! És te is bántani akarod Laura emlékét!
-Susan hagyd abba! Itt se kellene lennie!
-De John! Nem hagylak itt vele! Ez a nő őrült!
-Menj Clara!
-Itt maradok! -erősködtem, pedig legbelül féltem.
-Clara!
-Eldöntöttem!
-Takarodj! Nem érted? Semmi értelme hősködnöd! Semmi! Igazán mindegy lenne ha a Pokolban ülnél a drága szeretőddel! Darken örülne neki! Egy újabb szajha!
Tudtam! Tudnom kellett volna, hogy Johnnal egy romantikus este lehetetlen, bárhogy reménykedem. Mindig jön valami, ami kellemetlen...természetesen nekem. Sosem neki! Én megint essek kétségek közé. Persze ki is kell másznom és azonnal elfeledni mindent. Ezennel elvágom azt a kötelet és ott maradok. Meg leszek magam is! Nem kell senki. De valaki igen...Nati.
Rohantam Nati háza elé. Amikor odaértem ordítani kezdtem.
-Nati! Megőrülök ha nem beszélhetek meg veled mindent! Ha nem mondhatjuk el egymásnak, hogy éppen miért vagyok rossz kedvű vagy hogy éppen hogy alakul neked Travissal...Hogy nem beszélek veled. Elegem van abból hogy nem úgy gondolok rád mint a tökéletes barátnőre, aki sosem bántana meg és aki mindig ott áll mellettem, hogy kihúzzon a bajból.
Ekkor az ablak kinyílt és Nati elfolyt sminkel mutatta, hogy öleljem meg. Felszaladtam a ház lépcsőjén és egy amolyan "jajj, de régen láttalak" öleléssel megbocsátott nekem és belekezdtünk a mesénkbe aminek sosem lett volna vége de elszaladt az idő.
2014. június 16., hétfő
2014. május 23., péntek
Magical...
Nyálas, nem nyálas a lényeg, hogy amikor a kezemet megfogta egy láng futott végig a karomon. Elmosolyodtam. A kapu felé vettük az irányt ahol persze nem más volt mint Darken.
-Hova-hova kis Johny?
-Szerintem törődj a saját mocskos dolgaiddal...
-Mi van csak nem a kínzást akarjuk? Indulhatunk? -mondta gúnyosan.
-Mehetnénk de most dolgunk van.
-Nocsak, Clara milyen csinos vagy! Csak nem John tiszteletére vettél fel egy ruhát?
-De pontosan azért. Miért? Gondolom ilyen ruhákat vesznek fel a kurváid akiket fizetsz.
-Haha. Azt hiszem most visz el a mentő... -mondta a szemeit forgatva.
-Menjünk John! -mondtam és húztam magam után.
Ahogy az utcákon sétáltunk a sötétkék ruhám vége lebegett a szélben.
Lassan elengedtem a kezét, de abban a pillanatban rám nézett John.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Inká.. semmi. -mondta és arrébb húzódott. - Itt is lennénk.
A lámpák részegen világítottak és vörös rózsa tenger pedig csillogott a leszállott harmattól.
-Csak utánad! -szólt John halkan.
Lassan haladtam előre. Egy vörös lepedő, több száz rózsaszirom, egy üveg pezsgő és mi. Hátra fordultam. John kapkodva magához húzott és erősen csókolni kezdett. Gyengéden az arcomhoz nyúlt és tenyerét rám illesztette. Nyakába raktam a kezem. Becsuktam a szemem. Élveztem a csókot. Percekig éreztem a veszélyt. Hogy elsodor az ár.
-Hm..ez nem is volt olyan rossz... -mondtam nevetve.
-Jössz? -és a paplan felé mutatott.
Leültem. A pezsgőt kortyolgatva azon tűnődtem, hogy hogyan szerethettem bele Johnba. A társam. A lelki társam. Sosem féltem megcsókolni. Sem pedig megölelni.
Késő volt. Lefeküdtem Ő pedig cirógatni kezdte a karom. A fagyos szelek pedig velünk játszottak.
És akkor egy mozdulat és valami borzalmas történt.
-Hova-hova kis Johny?
-Szerintem törődj a saját mocskos dolgaiddal...
-Mi van csak nem a kínzást akarjuk? Indulhatunk? -mondta gúnyosan.
-Mehetnénk de most dolgunk van.
-Nocsak, Clara milyen csinos vagy! Csak nem John tiszteletére vettél fel egy ruhát?
-De pontosan azért. Miért? Gondolom ilyen ruhákat vesznek fel a kurváid akiket fizetsz.
-Haha. Azt hiszem most visz el a mentő... -mondta a szemeit forgatva.
-Menjünk John! -mondtam és húztam magam után.
Ahogy az utcákon sétáltunk a sötétkék ruhám vége lebegett a szélben.
Lassan elengedtem a kezét, de abban a pillanatban rám nézett John.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Inká.. semmi. -mondta és arrébb húzódott. - Itt is lennénk.
A lámpák részegen világítottak és vörös rózsa tenger pedig csillogott a leszállott harmattól.
-Csak utánad! -szólt John halkan.
Lassan haladtam előre. Egy vörös lepedő, több száz rózsaszirom, egy üveg pezsgő és mi. Hátra fordultam. John kapkodva magához húzott és erősen csókolni kezdett. Gyengéden az arcomhoz nyúlt és tenyerét rám illesztette. Nyakába raktam a kezem. Becsuktam a szemem. Élveztem a csókot. Percekig éreztem a veszélyt. Hogy elsodor az ár.
-Hm..ez nem is volt olyan rossz... -mondtam nevetve.
-Jössz? -és a paplan felé mutatott.
Leültem. A pezsgőt kortyolgatva azon tűnődtem, hogy hogyan szerethettem bele Johnba. A társam. A lelki társam. Sosem féltem megcsókolni. Sem pedig megölelni.
Késő volt. Lefeküdtem Ő pedig cirógatni kezdte a karom. A fagyos szelek pedig velünk játszottak.
És akkor egy mozdulat és valami borzalmas történt.
2014. május 1., csütörtök
How?
A gondolat, hogy az anyám megszült én pedig megölöm, szörnyű. Egy elvetemült gyilkos sem lenne képes ilyesmire... Az ágyamon hevertem napokig és aki bejött kiküldtem vagy megakadályoztam, hogy egyáltalán megpróbálja. Egyetlen pokollakó nem látogatott meg, John. Hiányzott. És ez idő alatt nem csak az anyámon gondolkoztam hanem azon is, hogy már ezerszer megbántam azt a fél órát amit Darkennel töltöttem. Hiányoltam John kemény de mégis kedves szavait, érintéseit és minden egyebet amit adott nekem. Úgyhogy eldöntöttem, hogy mindenképpen bekopogtatok hozzá, tisztázhassam, hogy egyben rosszul esett a titkolózása és persze, hogy nagyon hiányzik.
-Itt vagy? -mondtam halkan egy résbe az ajtón suttogva.
Semmi válasz, gondoltam bemegyek. Ahogy sejtettem, John a fán ült és egy rózsát tartott a kezében.
-Helló! -mosolyogtam.
-Szia. -mondta eltörten.
-Hát itt vagy -válaszoltam mintha ezt senki sem tudná...teljesen hülyeség volt...
-Itt...Sajnálom, hogy eltitkoltam..
-Én meg azt sajnálom, ahogy reagáltam, tudom hogy nem azért csináltad, mert bántani akartál...
Rám nézett. A barna szemei csillogtak és a szél sötét hajával játszott. Lassan közelebb léptem. És mintha sose találkoztunk volna szenvedélyesen megcsókolt. Az ajkaink tüzes táncot jártak. A keze az arcomon volt és mintha egy bomba volna egymásnak estünk és már csak azt éreztem, hogy a derekamat fogja én pedig a fejét. Majd lassan felemelte a fejét.
-Ezt neked szántam. Mivel a bált már lekéstük ezért szeretném ha ma este elmennénk valahova.
-Randi?
-Nem, az túl nyálas... -mondta és felnevetett.
Én meg vágtam egy olyan morcos kislány arcot.
-Jó-jó, randi -vágta rá egy amolyan "oké-oké csak ne bánts!" stílussal. -És? Kitaláltál már valamit, anyukáddal kapcsolatban?
-Szerintem elmegyek Natihoz. Hátha kapok tőle valami tanácsot vagy ötletet.
-Helyes.
-Megyek is elkérezkedek Darkentől, mert ez az én ügyemhez kapcsolódik.
-Hát.. -vakarta meg a fejét -végül is neked mindent megenged..
-Tudom! -mondtam mosolyogva.
És nyomtam egy puszit az orrára. Ez már biztos. Először lehetetlennek bizonyult de érzem. Érzem, hogy fontos nekem a jelenléte, az hogy lássam őt.
De mielőtt még Darken felé vettem volna az irányt, megfogadtam, hogy nem engedem neki a közeledés lehetőségét.
-Jónapot Darken!
-Clara! -ls már jött volna közelebb.
-Ne is közeledj, húzz a francba. Johnnal vagyok! Annyira nem vagy jó pasi, hogy ekkora arcod legyen.
-Egy. De van. Kettő. Miért jöttél?
-Kikérezkedem mert a munkámmal kapcsolatos dolgokat kell elintéznem.
-Például?
-Tanácsot kell kérnem és erőt gyűjtenem.
-Hát nem is tudom..
-Darken, légyszíves!
-Na jó...
És már siettem is a kapuhoz. Felöltöttem Roset és futottam Natiékhoz.
Egy követ dobtam az ablakához.
-Nati!!!
Láttam ahogy kinéz az ablakon és csak néz rám. Nem szólt, nem intett, nem csinált semmit.
-Nati! Engedj be!
Kinyitotta az ablakát.
-Miért jöttél ide? Nem elég jó neked a Pokol? Menj el! Napokig meg se látogattál! Azt hiszem itt telt be a pohár menj haza, ahonnan jöttél!
Egy könny gördült végig az arcomon. Mindig számíthattam Natira. Először nem értettem min kapta fel a vizet. De már értem. Ha magam alatt vagyok az nem azt jelenti, hogy elhanyagolhatom a barátom. Nati a legjobb barátom.
Könnyes szemekkel mentem a Pokol bejárata felé. Arra gondoltam visszajövök holnap, hátha erőt tudok gyűjteni, hogy eltudjam majd mondani neki mennyire sajnálom.
Bementem a szobámba és beletúrtam a szekrényembe. Sosem volt még ilyen érzésem, de most úgy gondoltam, hogy elkápráztatom Johnt.
Egy fekete felsőt vettem fel, pink rövid,tapadós szoknyával, a nyakamba egy ezüst láncot és egy fekete magassarkút. Egy gyors halvány szürke smink és egy erős fekete rúzs. Kopogtatnak az ajtómon. Gondoltam John, sosem késik inkább siet.
-Igen?
-Hova így kiöltözve?
-Darken? -mondtam felháborodottan.
-Na...így kell engem fogadni?
-Elnézést, de szeretném ha elmennél. John mindjárt itt lesz értem.
-Szívem, itt nincs idő! -nevetett.
-A lényeg, hogy senkit sem érdekel a hülye beszéded amit leakartál nekem nyomatni..
-Jó-jó. Ne kapd fel a vizet! És már el is tűnt. Abban a pillanatban John állt az ajtóban és a kezét nyújtotta, hogy tartsak vele.
-Itt vagy? -mondtam halkan egy résbe az ajtón suttogva.
Semmi válasz, gondoltam bemegyek. Ahogy sejtettem, John a fán ült és egy rózsát tartott a kezében.
-Helló! -mosolyogtam.
-Szia. -mondta eltörten.
-Hát itt vagy -válaszoltam mintha ezt senki sem tudná...teljesen hülyeség volt...
-Itt...Sajnálom, hogy eltitkoltam..
-Én meg azt sajnálom, ahogy reagáltam, tudom hogy nem azért csináltad, mert bántani akartál...
Rám nézett. A barna szemei csillogtak és a szél sötét hajával játszott. Lassan közelebb léptem. És mintha sose találkoztunk volna szenvedélyesen megcsókolt. Az ajkaink tüzes táncot jártak. A keze az arcomon volt és mintha egy bomba volna egymásnak estünk és már csak azt éreztem, hogy a derekamat fogja én pedig a fejét. Majd lassan felemelte a fejét.
-Ezt neked szántam. Mivel a bált már lekéstük ezért szeretném ha ma este elmennénk valahova.
-Randi?
-Nem, az túl nyálas... -mondta és felnevetett.
Én meg vágtam egy olyan morcos kislány arcot.
-Jó-jó, randi -vágta rá egy amolyan "oké-oké csak ne bánts!" stílussal. -És? Kitaláltál már valamit, anyukáddal kapcsolatban?
-Szerintem elmegyek Natihoz. Hátha kapok tőle valami tanácsot vagy ötletet.
-Helyes.
-Megyek is elkérezkedek Darkentől, mert ez az én ügyemhez kapcsolódik.
-Hát.. -vakarta meg a fejét -végül is neked mindent megenged..
-Tudom! -mondtam mosolyogva.
És nyomtam egy puszit az orrára. Ez már biztos. Először lehetetlennek bizonyult de érzem. Érzem, hogy fontos nekem a jelenléte, az hogy lássam őt.
De mielőtt még Darken felé vettem volna az irányt, megfogadtam, hogy nem engedem neki a közeledés lehetőségét.
-Jónapot Darken!
-Clara! -ls már jött volna közelebb.
-Ne is közeledj, húzz a francba. Johnnal vagyok! Annyira nem vagy jó pasi, hogy ekkora arcod legyen.
-Egy. De van. Kettő. Miért jöttél?
-Kikérezkedem mert a munkámmal kapcsolatos dolgokat kell elintéznem.
-Például?
-Tanácsot kell kérnem és erőt gyűjtenem.
-Hát nem is tudom..
-Darken, légyszíves!
-Na jó...
És már siettem is a kapuhoz. Felöltöttem Roset és futottam Natiékhoz.
Egy követ dobtam az ablakához.
-Nati!!!
Láttam ahogy kinéz az ablakon és csak néz rám. Nem szólt, nem intett, nem csinált semmit.
-Nati! Engedj be!
Kinyitotta az ablakát.
-Miért jöttél ide? Nem elég jó neked a Pokol? Menj el! Napokig meg se látogattál! Azt hiszem itt telt be a pohár menj haza, ahonnan jöttél!
Egy könny gördült végig az arcomon. Mindig számíthattam Natira. Először nem értettem min kapta fel a vizet. De már értem. Ha magam alatt vagyok az nem azt jelenti, hogy elhanyagolhatom a barátom. Nati a legjobb barátom.
Könnyes szemekkel mentem a Pokol bejárata felé. Arra gondoltam visszajövök holnap, hátha erőt tudok gyűjteni, hogy eltudjam majd mondani neki mennyire sajnálom.
Bementem a szobámba és beletúrtam a szekrényembe. Sosem volt még ilyen érzésem, de most úgy gondoltam, hogy elkápráztatom Johnt.
Egy fekete felsőt vettem fel, pink rövid,tapadós szoknyával, a nyakamba egy ezüst láncot és egy fekete magassarkút. Egy gyors halvány szürke smink és egy erős fekete rúzs. Kopogtatnak az ajtómon. Gondoltam John, sosem késik inkább siet.
-Igen?
-Hova így kiöltözve?
-Darken? -mondtam felháborodottan.
-Na...így kell engem fogadni?
-Elnézést, de szeretném ha elmennél. John mindjárt itt lesz értem.
-Szívem, itt nincs idő! -nevetett.
-A lényeg, hogy senkit sem érdekel a hülye beszéded amit leakartál nekem nyomatni..
-Jó-jó. Ne kapd fel a vizet! És már el is tűnt. Abban a pillanatban John állt az ajtóban és a kezét nyújtotta, hogy tartsak vele.
2014. április 9., szerda
Mom?Are you a killer?
A gondolatok a fejemben kavarodtak és igazából már azt sem tudtam,hogy élek-e vagy inkább csak hánykolódok a Pokolban...Legszívesebben kimentem volna azon az ajtón és itt hagytam volna mindenkit.És,hogy drámaibb legyek megcsókoltam volna Johnt.És igen..Ez a név is ott volt a fejemben.Ugyanakkor Darken is.És fogalmam sem volt,hogy ki az akinek hinnem kéne.
És mivel gondolkozni ott,a fényképek előtt nem tudtam visszamentem a szobámba.Na és persze amint leültem az ablakom elé máris valaki kopogtattak.(Komolyan jobb volt otthon -hogyha kellett valami,csak úgy bejöttek és nekem pedig nem kellett azon izgulni,hogy vajon ki és mit akar itt.....bárki lehet bármivel.)
-Szia Clara! -mondta Caroline.
-Oh,szia -köszöntem erőltetett mosollyal.
-Meg van a mai munka is. -és átnyújtott egy kis cetlit.
-Jaj...már csak ez kellett a boldogsághoz...
-Ez van...Nekem se jobb elhiheted.Na de megyek is a dolgomra.
-Oké,szia!
Majd bólintott és távozott.A cetliről ezt olvastam le:
Rosewood 14.
Név: Blake Moon (Mrs.Stones)
Életkor: 29
Halálát gyilkossággal érdemelte ki.
Hogy mi?Az anyám lenne az akit a Pokolba kell vinnem?!De hogy értsem,hogy "halálát gyilkossággal érdemelte ki"?Anyám gyilkos?Az nem lehet.Kőszívű,kapzsi és még sorolhatnám,de nem gyilkos!
-Clara...
-Mi van?
-Én vagyok... -mondta halkan John. -Anyád egy sorozatgyilkos...
Hirtelen összeszűkült a világ...Minden zaj felerősödött és az ujjaimban a vér egyre hangosabban pumpált és könnycseppek gördültek végig az arcomon.Fehér lettem,és nagyon nyelve próbáltam jelezni,hogy még élek de legszívesebben megölném magam...
-Honnan tudod?
-Mielőtt idejöttél már figyeltük az édesanyádat mert nagyon sok embert megölt és valakinek véget kellett vetnie ennek...De mindig elrejtette magát,hogy ne találjuk meg és...
-Te tudtál arról,hogy anya tudja,hogy van olyan,hogy Pokol?
-Igen...De nem akartam elmondani...Mindenkinek azt mondják a szüleid,hogy táborban vagy...Nati is azért hitte ezt..
-Hogy lehettél ilyen,hogy nem mondod el?Annyit gyötörtem magam miatta.Te pedig csak így benyögöd ezt?Azt hiszed,hogy ez nekem csak egy kiruccanás?Hát kurvára nem...
-Sajnálom.
-Hát elmehetsz a picsába a sajnálatoddal...Húzz ki a szobámból -és egy erős,határozott mozdulattal kilöktem a szobámból.
Jogosan voltam dühös...Annyit ideig gondolkoztam,hogy anyáméknak,hogy a csudába nem tűnik fel,hogy nem jönnek értem suliba.És hetekkel azután megtudom,hogy:Ja tudott róla,és persze gyilkos és mindjárt nekem kell megölnöm,a lányának!
Milyen ironikus nem?Minden összejön mindig!És még a mai nap kell megtennem.Azt hiszem gondolkoznom kellene,hogy hogyan temetem el a saját anyám...
És mivel gondolkozni ott,a fényképek előtt nem tudtam visszamentem a szobámba.Na és persze amint leültem az ablakom elé máris valaki kopogtattak.(Komolyan jobb volt otthon -hogyha kellett valami,csak úgy bejöttek és nekem pedig nem kellett azon izgulni,hogy vajon ki és mit akar itt.....bárki lehet bármivel.)
-Szia Clara! -mondta Caroline.
-Oh,szia -köszöntem erőltetett mosollyal.
-Meg van a mai munka is. -és átnyújtott egy kis cetlit.
-Jaj...már csak ez kellett a boldogsághoz...
-Ez van...Nekem se jobb elhiheted.Na de megyek is a dolgomra.
-Oké,szia!
Majd bólintott és távozott.A cetliről ezt olvastam le:
Rosewood 14.
Név: Blake Moon (Mrs.Stones)
Életkor: 29
Halálát gyilkossággal érdemelte ki.
Hogy mi?Az anyám lenne az akit a Pokolba kell vinnem?!De hogy értsem,hogy "halálát gyilkossággal érdemelte ki"?Anyám gyilkos?Az nem lehet.Kőszívű,kapzsi és még sorolhatnám,de nem gyilkos!
-Clara...
-Mi van?
-Én vagyok... -mondta halkan John. -Anyád egy sorozatgyilkos...
Hirtelen összeszűkült a világ...Minden zaj felerősödött és az ujjaimban a vér egyre hangosabban pumpált és könnycseppek gördültek végig az arcomon.Fehér lettem,és nagyon nyelve próbáltam jelezni,hogy még élek de legszívesebben megölném magam...
-Honnan tudod?
-Mielőtt idejöttél már figyeltük az édesanyádat mert nagyon sok embert megölt és valakinek véget kellett vetnie ennek...De mindig elrejtette magát,hogy ne találjuk meg és...
-Te tudtál arról,hogy anya tudja,hogy van olyan,hogy Pokol?
-Igen...De nem akartam elmondani...Mindenkinek azt mondják a szüleid,hogy táborban vagy...Nati is azért hitte ezt..
-Hogy lehettél ilyen,hogy nem mondod el?Annyit gyötörtem magam miatta.Te pedig csak így benyögöd ezt?Azt hiszed,hogy ez nekem csak egy kiruccanás?Hát kurvára nem...
-Sajnálom.
-Hát elmehetsz a picsába a sajnálatoddal...Húzz ki a szobámból -és egy erős,határozott mozdulattal kilöktem a szobámból.
Jogosan voltam dühös...Annyit ideig gondolkoztam,hogy anyáméknak,hogy a csudába nem tűnik fel,hogy nem jönnek értem suliba.És hetekkel azután megtudom,hogy:Ja tudott róla,és persze gyilkos és mindjárt nekem kell megölnöm,a lányának!
Milyen ironikus nem?Minden összejön mindig!És még a mai nap kell megtennem.Azt hiszem gondolkoznom kellene,hogy hogyan temetem el a saját anyám...
2014. április 1., kedd
The picture on the wall...
Mindent elrontottam.Igaz utálom a bálokat,de akkor is...Johnnal mehettem volna.És az igazat megvallva engem sohasem hívtak meg így sehova.Max odaböktek nekem egy amolyan:'Ha gondolod eljöhetsz!'
-Ezt tényleg te írtad?
-Miért?Téged még érdekel?Azt hittem,hogy Darkennel mész.Azt hittem ennél jobb.Már rég bevethette volna.A kis szerencsétlen... -mondta elgondolkozva.
-De nem is történ semmi!Bekísért a szobámba,mert azt mondta,hogy rosszul nézek ki...
-Aha persze...Clara!Én felismerem,hogyha hazudik valaki...
-Jó beismerem...Nem csak ennyi volt.De miért kell elmondanom,hogy pontosan mi történt?!Semmi közöd...És tudod mit?Lehet,hogy végig simította kezét a testemen,de nincs köztünk semmi...És akárhogy is szeretnéd palástolni,közlöm,hogy nekünk viszont van valami.
-Köszönöm! -és beviharzott a szobájába.
-Látom megbeszéltétek -mosolygott Darken -de mint mindig ő a nő.Kár,hogy futsz utána.Milyen kár érte...
-Semmi közöd hozzá,hogy kivel milyen kapcsolatot ápolok.
És mint egy őrül tini lány elmentem az Ítélőbe.És a fényképekre meredtem.Arra gondoltam,hogy egyszer az én holttestem képe is itt fog lógni.Hogy majd megtudja a világ milyen igazságtalanság miatt kellett meghalnom.Mert a tudat,hogy itt vagyok a semmi közepén,nem nyugszik.Sehol semmi érzelem.Mindenki hideg,idegen,közönséges,kopott belül.Egyedül én tartom magamban az igazi emberi,meleg érzéseket.Bár ha jobban belegondol az ember kit fog érdekelni,hogy ez az idióta is miért halt meg?...Én is csak egy kép leszek a falon.
-Ezt tényleg te írtad?
-Miért?Téged még érdekel?Azt hittem,hogy Darkennel mész.Azt hittem ennél jobb.Már rég bevethette volna.A kis szerencsétlen... -mondta elgondolkozva.
-De nem is történ semmi!Bekísért a szobámba,mert azt mondta,hogy rosszul nézek ki...
-Aha persze...Clara!Én felismerem,hogyha hazudik valaki...
-Jó beismerem...Nem csak ennyi volt.De miért kell elmondanom,hogy pontosan mi történt?!Semmi közöd...És tudod mit?Lehet,hogy végig simította kezét a testemen,de nincs köztünk semmi...És akárhogy is szeretnéd palástolni,közlöm,hogy nekünk viszont van valami.
-Köszönöm! -és beviharzott a szobájába.
-Látom megbeszéltétek -mosolygott Darken -de mint mindig ő a nő.Kár,hogy futsz utána.Milyen kár érte...
-Semmi közöd hozzá,hogy kivel milyen kapcsolatot ápolok.
És mint egy őrül tini lány elmentem az Ítélőbe.És a fényképekre meredtem.Arra gondoltam,hogy egyszer az én holttestem képe is itt fog lógni.Hogy majd megtudja a világ milyen igazságtalanság miatt kellett meghalnom.Mert a tudat,hogy itt vagyok a semmi közepén,nem nyugszik.Sehol semmi érzelem.Mindenki hideg,idegen,közönséges,kopott belül.Egyedül én tartom magamban az igazi emberi,meleg érzéseket.Bár ha jobban belegondol az ember kit fog érdekelni,hogy ez az idióta is miért halt meg?...Én is csak egy kép leszek a falon.
2014. március 18., kedd
My family...
Lehetetlen...lehetetlen az érzés amit reggel éreztem.Hiányzott a családom.Főleg az apám.A régi apám.Amikor kevésbé voltunk ilyen tehetősek,amikor több ideje volt arra,hogy velem legyen.És anyám,amikor nem érdekelte,hogy milyen színű a körme,és nem érdekelte,hogy egy kilóval több vagy kevesebb,csak azt érezte fontosnak,hogy a lányának ne essen baja.
Mégis ennek ellenére hiányoztak.Holott éppen csak addig láttam őket míg elvittek a suliba vagy amikor megérkeztem.De hiányzott az érzés,hogy a lépcső sarkából lekukkantsak és tudjam,vannak szüleim,még ha nem is szeretnek,de vannak.
-Alszol? -suttogta Darken.
-Nem.
-Jobban vagy?
Szembe fordultam vele.A füstös szemei,és a vörös ajkai hirtelen elvarázsoltak.
-Persze -mosolyogtam. -Még mindig nem értek egyet a dolgaitokkal itt lent,de valahogy megszokom..
-Ez így természetes.
-Clara besz....Darken?
-John?Valami probléma akadt,hogy így be kellett törnöd kopogás nélkül és megzavarni minket?
-Ja bocs...Ja és Clara?
-Igen John?
-Elnézésedet kérem,hogy ilyen szemtelen voltam amiért,én akivel a legszorosabb kapcsolatod van a Pokolban,bejött kopogás nélkül.. -és kiment a szobámból.
-John,várj már meg!
-Hagyjad már!Csak féltékeny amiért velem voltál éjszaka. -mondta Darken enyhe dicsekvéssel.
-Már megint kezded! -mondtam és az ajtóra mutattam,jelezve,hogy ideje indulni.
Felkaptam a köntösöm és John után szaladtam.
-Várj meg!
-Miért is pontosan?Tudtam,hogy ez lesz.Megjöttél ide és elmondtad milyen kemény,bátor lány vagy.Nem vagy különb...És tudod mit bánok a legjobban?
-Mit?
-Hogy ennyire közel engedtelek magamhoz...
-John nem volt semmi!Csak odafeküdt mellém!
Hazudtam.Teljes mértékben.Mert nem csak feküdtünk egymás mellett...Mert engedtem Darkennek,amit nem kellett volna.Előtte sírtam és hagytam,hogy megvigasztaljon..Istenem!Milyen hülye voltam.Nem érezhetek minden helyes fiú iránt valamit.Nem!Főleg nem Darken iránt.
-Nem váltunk szerepet,hogy én legyek a féltékeny feleség...felejtsd el!
-John,nem dobhatsz el ilyen könnyen!
-De,pontosan megtehetem!
Azzal rám vágta az ajtaját...
-Zavarhatlak egy pillanatra? -mondta halkan Caroline.
-Hhhh....Igen,persze!
-Ezt a kis cetlit John akarta odaadni neked de láttam,hogy egy kicsit megsértődött és a szobád ajtaja előtt hagyta Neked megcímezve. -és odanyújtotta a papírt.
-Köszi -mosolyogtam.
-Szia!
-Szia!
Ez állt a papíron:
Ööö....hogy is kezdjem....Mert még sosem hívtam lányt bálba,de most megteszem.Clara,lenne kedved eljönni velem a holnap utáni bálba?(Nem tudom a dátumot,csak a napokat számolom a Pokolban...)Remélem igent mondasz,mert ha nem,akkor nagyon beégtem...
John
Felnéztem és Ő állt előttem...
Mégis ennek ellenére hiányoztak.Holott éppen csak addig láttam őket míg elvittek a suliba vagy amikor megérkeztem.De hiányzott az érzés,hogy a lépcső sarkából lekukkantsak és tudjam,vannak szüleim,még ha nem is szeretnek,de vannak.
-Alszol? -suttogta Darken.
-Nem.
-Jobban vagy?
Szembe fordultam vele.A füstös szemei,és a vörös ajkai hirtelen elvarázsoltak.
-Persze -mosolyogtam. -Még mindig nem értek egyet a dolgaitokkal itt lent,de valahogy megszokom..
-Ez így természetes.
-Clara besz....Darken?
-John?Valami probléma akadt,hogy így be kellett törnöd kopogás nélkül és megzavarni minket?
-Ja bocs...Ja és Clara?
-Igen John?
-Elnézésedet kérem,hogy ilyen szemtelen voltam amiért,én akivel a legszorosabb kapcsolatod van a Pokolban,bejött kopogás nélkül.. -és kiment a szobámból.
-John,várj már meg!
-Hagyjad már!Csak féltékeny amiért velem voltál éjszaka. -mondta Darken enyhe dicsekvéssel.
-Már megint kezded! -mondtam és az ajtóra mutattam,jelezve,hogy ideje indulni.
Felkaptam a köntösöm és John után szaladtam.
-Várj meg!
-Miért is pontosan?Tudtam,hogy ez lesz.Megjöttél ide és elmondtad milyen kemény,bátor lány vagy.Nem vagy különb...És tudod mit bánok a legjobban?
-Mit?
-Hogy ennyire közel engedtelek magamhoz...
-John nem volt semmi!Csak odafeküdt mellém!
Hazudtam.Teljes mértékben.Mert nem csak feküdtünk egymás mellett...Mert engedtem Darkennek,amit nem kellett volna.Előtte sírtam és hagytam,hogy megvigasztaljon..Istenem!Milyen hülye voltam.Nem érezhetek minden helyes fiú iránt valamit.Nem!Főleg nem Darken iránt.
-Nem váltunk szerepet,hogy én legyek a féltékeny feleség...felejtsd el!
-John,nem dobhatsz el ilyen könnyen!
-De,pontosan megtehetem!
Azzal rám vágta az ajtaját...
-Zavarhatlak egy pillanatra? -mondta halkan Caroline.
-Hhhh....Igen,persze!
-Ezt a kis cetlit John akarta odaadni neked de láttam,hogy egy kicsit megsértődött és a szobád ajtaja előtt hagyta Neked megcímezve. -és odanyújtotta a papírt.
-Köszi -mosolyogtam.
-Szia!
-Szia!
Ez állt a papíron:
Ööö....hogy is kezdjem....Mert még sosem hívtam lányt bálba,de most megteszem.Clara,lenne kedved eljönni velem a holnap utáni bálba?(Nem tudom a dátumot,csak a napokat számolom a Pokolban...)Remélem igent mondasz,mert ha nem,akkor nagyon beégtem...
John
Felnéztem és Ő állt előttem...
2014. március 15., szombat
Places..
-És?Te szimpatikusnak találtad Natit?
-Fogjuk rá.Elég fura lány... -vakarta meg a fejét.
Általában ez a tulajdonság jut eszébe mindenkinek Natiról.Fura de szép.John válogatós,tehát abban se vagyok biztos,hogy egyáltalán én megfelelek neki,mármint kívülről.
-Vajon mennyi lehet az idő?
-Már biztos reggel van.
-Ajj...Akkor hallgathatom Darkent.
-Nekem mondod?Ha lehetne,már elástam volna...
Felnevettem és egy puszit nyomtam az arcára.
-Megyek és felkészülök!
Biccentett.Én meg a szobámba gyorsan felkaptam egy Beyoncés felsőt.Töprengtem.Nekem nem is volt Beyoncés felsőm,se pink testnadrágom. *Kopp-kopp*
-Clara?
-Darken?Nem tudod véletlenül,hogyan lettek ezek a szekrényemben?
-Én vettem őket.Remélem tetszik....
-Természetesen!Imádom Beyoncét.
-Tudom... -bólintott,majd egy nagy levegőt véve ezt mondta - Sok kérdésed van még a Pokollal kapcsolatban,nem igaz?
-De-de.
-Mi lenne ha körbevezetnélek és elmondanék mindent arról,hogy miért vagy pontosan itt..
-Én pontosan tudom.John elmondta. -vágtam bele a szavába.
-Nem minden részletet.Ne higgy el mindent Johnnak.Már sok lány volt már mellette, ugyanolyan helyzetben mint te!
-Ez nem igaz.Akkor mesélt volna róla!
-Nekem nyolc.De megmutathatnám hova kerülnek azok a testek amiket elhozol nekem.
-Hmm...
Azon gondolkoztam,miért ne?!Miért ne tudnék meg több információt arról,hogy hol a francban vagyok?
Az egyik pillanatban ezen agyaltam most meg ezen:Darken nem is olyan ronda!Sőt elég helyes.Szőkés barna haj,ami teljesen eltér attól,amilyennek elképzelné valaki a Pokol gonoszát.Fekete szeme és fehér bőre.Imádja a zakót és a színes ingeket,de leginkább a feketét és a vöröset.
-Na?
-Ja,igen.
-Indulhatunk?
-Persze.
-Először megmutatom az Ítélőt.
-A mit? -néztem kérdőn.
-Ahol figyeljük az embereket.
Benyitottunk.Fekete bútorok mindenhol.Olyan szomorú,keserű volt a hangulata,hogy nem tudtam másra,csak a halálra gondolni.De persze ehhez a vérszag is hozzátett.A terem hosszú,a végén egy emelvény volt.Az emelvényen egy asztal és az asztalon egy bekeretezett kép.Távolról nem láttam ki vagy mi volt rajta.
-Azt megnézhetem?
-Igen.De ne nyúlj semmihez! -nézett szigorúan.
Ahogy haladtam előre a falon emberek képei lógtak.Rengetek fénykép.Volt amin egy lány felkötötte magát vagy a késsel végzett magával.A végén fel se néztem,csak csöndesen lépegettem.A legrosszabb látványra is fel voltam készülve,de semmi.Csak egy fehér bekeretezett kép.
-Csak akkor lesz valami rajta,ha van kiszemelt.
Ránéztem és legszívesebben ráordítottam volna,hogy:Nagyon vicces vagy!Bár áthúzhatnám a fejed a képen.Hogy megérezd milyen érzés megtudni,hogy lenn vagy a pokolban!Hogy megérezd milyen amikor a szemed láttára kínoznak meg egy embert!És tudd meg milyen mikor a legjobb barátod odaát van!
De nem tettem...
-Értem..mehetünk tovább... -mondtam a földet kémlelve.
-Következő a...
-Ne!Ki se mondd, látom.
Az ajtón ez állt:"Gyilkos szoba".Sejtettem mi történik odabent.
-Be akarsz jönni? -nézett egy amolyan:Elég erős vagy???nézéssel.
-Be -mosolyogtam. -Legalább lássam,hol ölnek majd meg!
-Haha...
Beléptünk..Egy fehér szoba.A közepén egy alacsony asztallal.Egy két centiméter széles vágóeszköz amin a rászáradt vér csillogott.Nem volt kérdés mit visznek itt véghez...
-Itt öljük meg a hálátlan embereket.
-Hálátlan?
-Akik nem fogadnak szót a Pokolban. -mosolygott gonoszan. -Körülnézel?
-Nem,köszi...
-És az utolsó hely következik.
Hosszú folyosón mentünk.És mentünk, és mentünk. Egy barna ajtó előtt álltunk meg.
-Ez a Pokol legértékesebb helye.
Kinyitotta az ajtót.A hely tele volt gyertyákkal.A szoba túlsó oldalán egy vörös szőnyeg volt vérfoltokkal.
-Fogjuk rá.Elég fura lány... -vakarta meg a fejét.
Általában ez a tulajdonság jut eszébe mindenkinek Natiról.Fura de szép.John válogatós,tehát abban se vagyok biztos,hogy egyáltalán én megfelelek neki,mármint kívülről.
-Vajon mennyi lehet az idő?
-Már biztos reggel van.
-Ajj...Akkor hallgathatom Darkent.
-Nekem mondod?Ha lehetne,már elástam volna...
Felnevettem és egy puszit nyomtam az arcára.
-Megyek és felkészülök!
Biccentett.Én meg a szobámba gyorsan felkaptam egy Beyoncés felsőt.Töprengtem.Nekem nem is volt Beyoncés felsőm,se pink testnadrágom. *Kopp-kopp*
-Clara?
-Darken?Nem tudod véletlenül,hogyan lettek ezek a szekrényemben?
-Én vettem őket.Remélem tetszik....
-Természetesen!Imádom Beyoncét.
-Tudom... -bólintott,majd egy nagy levegőt véve ezt mondta - Sok kérdésed van még a Pokollal kapcsolatban,nem igaz?
-De-de.
-Mi lenne ha körbevezetnélek és elmondanék mindent arról,hogy miért vagy pontosan itt..
-Én pontosan tudom.John elmondta. -vágtam bele a szavába.
-Nem minden részletet.Ne higgy el mindent Johnnak.Már sok lány volt már mellette, ugyanolyan helyzetben mint te!
-Ez nem igaz.Akkor mesélt volna róla!
-Nekem nyolc.De megmutathatnám hova kerülnek azok a testek amiket elhozol nekem.
-Hmm...
Azon gondolkoztam,miért ne?!Miért ne tudnék meg több információt arról,hogy hol a francban vagyok?
Az egyik pillanatban ezen agyaltam most meg ezen:Darken nem is olyan ronda!Sőt elég helyes.Szőkés barna haj,ami teljesen eltér attól,amilyennek elképzelné valaki a Pokol gonoszát.Fekete szeme és fehér bőre.Imádja a zakót és a színes ingeket,de leginkább a feketét és a vöröset.
-Na?
-Ja,igen.
-Indulhatunk?
-Persze.
-Először megmutatom az Ítélőt.
-A mit? -néztem kérdőn.
-Ahol figyeljük az embereket.
Benyitottunk.Fekete bútorok mindenhol.Olyan szomorú,keserű volt a hangulata,hogy nem tudtam másra,csak a halálra gondolni.De persze ehhez a vérszag is hozzátett.A terem hosszú,a végén egy emelvény volt.Az emelvényen egy asztal és az asztalon egy bekeretezett kép.Távolról nem láttam ki vagy mi volt rajta.
-Azt megnézhetem?
-Igen.De ne nyúlj semmihez! -nézett szigorúan.
Ahogy haladtam előre a falon emberek képei lógtak.Rengetek fénykép.Volt amin egy lány felkötötte magát vagy a késsel végzett magával.A végén fel se néztem,csak csöndesen lépegettem.A legrosszabb látványra is fel voltam készülve,de semmi.Csak egy fehér bekeretezett kép.
-Csak akkor lesz valami rajta,ha van kiszemelt.
Ránéztem és legszívesebben ráordítottam volna,hogy:Nagyon vicces vagy!Bár áthúzhatnám a fejed a képen.Hogy megérezd milyen érzés megtudni,hogy lenn vagy a pokolban!Hogy megérezd milyen amikor a szemed láttára kínoznak meg egy embert!És tudd meg milyen mikor a legjobb barátod odaát van!
De nem tettem...
-Értem..mehetünk tovább... -mondtam a földet kémlelve.
-Következő a...
-Ne!Ki se mondd, látom.
Az ajtón ez állt:"Gyilkos szoba".Sejtettem mi történik odabent.
-Be akarsz jönni? -nézett egy amolyan:Elég erős vagy???nézéssel.
-Be -mosolyogtam. -Legalább lássam,hol ölnek majd meg!
-Haha...
Beléptünk..Egy fehér szoba.A közepén egy alacsony asztallal.Egy két centiméter széles vágóeszköz amin a rászáradt vér csillogott.Nem volt kérdés mit visznek itt véghez...
-Itt öljük meg a hálátlan embereket.
-Hálátlan?
-Akik nem fogadnak szót a Pokolban. -mosolygott gonoszan. -Körülnézel?
-Nem,köszi...
-És az utolsó hely következik.
Hosszú folyosón mentünk.És mentünk, és mentünk. Egy barna ajtó előtt álltunk meg.
-Ez a Pokol legértékesebb helye.
Kinyitotta az ajtót.A hely tele volt gyertyákkal.A szoba túlsó oldalán egy vörös szőnyeg volt vérfoltokkal.
-És ez itt?
-Idetesszük az embereket akiket elhoztok nekem.Van egy istenünk.Neki áldozzuk fel őket.Aznap lerakjuk és másnapra eltűnik.Senki se látta még,de tudjuk,hogy létezik.Mostantól neked is hinned kell benne!Minél több áldozat,annál erősebb a Pokol!
-Mi? -kérdeztem hangosan.
-Menjünk ki!Ne zavarjuk az Urat!
Kimentünk a folyosóra.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?Megöletsz ártatlan embereket és elhozod egy senkinek.Nem létezik!Beteg emberek testét odaadod ennek a senkiházinak,azért,hogy erősítsd ezt a szemét dombot! -már könnyezve ordítottam. -És persze ki ne hagyjuk a trófea termedet.Kirakod az emberek öngyilkosságának a fotóit a faladra.De persze bekeretezve.Mint egy érmet!Míg más azon van,hogy megölje magát annyira szerencsétlen addig te végignézed és lehet popcorn zabálás közben jót is nevetsz rajta! -szipogtam. -Fogj meg engem vigyél be a Gyilkos szobába!Fejezz le és légy boldog.De le ne mosd a vérem!Hisz neked ez is dicső emlék arról milyen ostoba vagyok!Gyerünk!Mire vársz?! -az arcom vörös volt, és a fekete sminkem elfolyt.
De nem érdekelt..
-Héj.. -szorított magához.
-Hagyj békén!
-Nem hagylak.Hanem bekísérlek a szobádba és megnyugtatlak!Na,gyere!
Bementünk a szobámba.
-Feküdj le!Álmos vagy.
-Ha te mondod..
-Idetesszük az embereket akiket elhoztok nekem.Van egy istenünk.Neki áldozzuk fel őket.Aznap lerakjuk és másnapra eltűnik.Senki se látta még,de tudjuk,hogy létezik.Mostantól neked is hinned kell benne!Minél több áldozat,annál erősebb a Pokol!
-Mi? -kérdeztem hangosan.
-Menjünk ki!Ne zavarjuk az Urat!
Kimentünk a folyosóra.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?Megöletsz ártatlan embereket és elhozod egy senkinek.Nem létezik!Beteg emberek testét odaadod ennek a senkiházinak,azért,hogy erősítsd ezt a szemét dombot! -már könnyezve ordítottam. -És persze ki ne hagyjuk a trófea termedet.Kirakod az emberek öngyilkosságának a fotóit a faladra.De persze bekeretezve.Mint egy érmet!Míg más azon van,hogy megölje magát annyira szerencsétlen addig te végignézed és lehet popcorn zabálás közben jót is nevetsz rajta! -szipogtam. -Fogj meg engem vigyél be a Gyilkos szobába!Fejezz le és légy boldog.De le ne mosd a vérem!Hisz neked ez is dicső emlék arról milyen ostoba vagyok!Gyerünk!Mire vársz?! -az arcom vörös volt, és a fekete sminkem elfolyt.
De nem érdekelt..
-Héj.. -szorított magához.
-Hagyj békén!
-Nem hagylak.Hanem bekísérlek a szobádba és megnyugtatlak!Na,gyere!
Bementünk a szobámba.
-Feküdj le!Álmos vagy.
-Ha te mondod..
Darken mellém feküdt és a fejem alá dugta a kezét.Mikor már látta,hogy elbóbiskoltam,cirógatni kezdte a karom...De én mindent éreztem,és kifejezetten jól esett...
2014. március 5., szerda
Nati & Travis
Amikor reggel,kómásan ébredtem már John nem feküdt mellettem.Próbáltam megkeresni...már amennyire fáradtan ülve lehet.
-Jó reggelt!
-Reggelt' -mondtam mosolyogva.
-Hoztam kávét.
-Áhh....Ez jól fog esni...
Belekortyoltam a meleg italba és azon kezdtem el töprengeni,hogy pontosan mi is történt tegnap este,ugyanis nem volt minden világos.
-Mmm...Finom! -mondtam elterelő hadműveletként -Te emlékszel a tegnap estére?
-Persze...Miért te nem?
-Nem minden tiszta -nevettünk fel. -Azt hiszem felöltözök...
Egy trikó volt rajtam és egy testnadrág,egy piros zokni és természetesen a gyönyörű göndör hajam,amivel gyerekeket lehetett volna ijesztgetni.
-Szia -mondtam.
-Várj! -és odarohant hozzám,megcsókolt és éreztem a kávé illatát és persze John kezét a derekamnál.
-Ez jó volt.... -mosolyogtam.
-Tudom -vigyorgott és kacsintott egyet.
Amint beértem a szobámba lemostam a sminkem és kiválasztottam a ruhadarabokat.Közben azon járt az agyam,hogy kimenő időben,Natival találkozom majd.Felmerült az az ötlet is,hogy John-t is viszem magammal,hiszen a tegnap este elég közel hozott minket,tehát valahol együtt vagyunk.
*Kopp-kopp*
-Igen?!
-Szia Clara!
-Oh,Darken...micsoda meglepetés... -mondtam gúnyosan.
-Figyelj!Én próbáltam az estét széppé varázsolni,de nem sikerült.
-Na,csak nem leesett mi a dörgés..!
-Én nem beszéltem veled így..sőt,próbálok elnézést kérni,hogy rám pazaroltad az idődet.
-Darken...Nekem nem kell semmi regény,dráma.Tudom mit akarsz,csak az a gond,hogy rossz helyen keresed...Nálam egy senki vagy...EGY SENKI! -hangsúlyoztam. -Hiába próbálkozol...Nem leszek senkid...Te vagy a "főnököm".Úgyhogy csak mondd el ki a feladatom és már megyek is...
-Tizenhetedik kerület, B ház, harmadik emelet negyvennégyes lakás.Diszkréten megkeresed azt a pillanatot amikor egyedül van Linda és lehozod.Hívj engem ha bármi probléma van!
-John-t nem hívhatom?
De akkor már Darken nem volt a szobában.Kicsit úgy éreztem,hogy túl kemény voltam vele,de nem érdekelt.Mielőtt még megerőltetné magát,közöltem vele,hogy semmi értelme...Csupán ennyit tettem.
Egész nap Lindát figyeltem,körülbelül délután háromkor lefeküdt aludni.Én megjelentem felkaptam és az ajtó előtt felébresztettem,hogy legalább utoljára lássa a világot.Amikor kinyitotta a szemeit, bánatosan néztem rá és azt mondtam:
-Ne félj Linda!Az Isten vigyáz rád!
Majd megállítottam a szívét...
23:00. John-t magammal húztam és amíg Natiékhoz mentünk elmeséltem,hogy kihez és miért megyünk.Nem ellenkezett.(Néha ok nélkül megcsókolt...de én sem tiltakoztam.)
-Sziaa Nati!
-Szia....Sziasztok?!
-Gyerünk!Nyisd ki!
Bemutattam gyorsan Natinak Travist és már vártam is,hogy meséljen egy kicsit milyen is kint a való életben.
-Képzeld el!Mercedest megválasztották a szurkolócsapat vezérének,és csinált egy bulit ennek tiszteletére.
-Jajj de nyálas! -szegény John nagyon kitartó volt,hiszen az összes lányos dolgot végighallgatta.
-Hát ja!Szóval rendezett egy party-t.Mi meg Travissel mindenkinek azt mondtuk,hogy elmarad és csak mi jelentünk meg az összejövetelen.Mercedes ki volt akadva,ahogy az anyja is.A végén belelöktük őt a medencébe és elfutottunk.Persze hallottuk a sikítását.. -nevetett fel. -És természetesen tudja,hogy együtt vagyunk!
-Úristen ti jártok?!Nem hiszem eeel! -mondtam vidáman.
-Clara!Már bocsi,hogy megzavarom a barbie party-t,de mennünk kéne.
-Ne már!Pedig olyan szimpatikus vagy! -mondta Nati.
Elköszöntünk és már indultunk is vissza a Pokolba.
-Jó reggelt!
-Reggelt' -mondtam mosolyogva.
-Hoztam kávét.
-Áhh....Ez jól fog esni...
Belekortyoltam a meleg italba és azon kezdtem el töprengeni,hogy pontosan mi is történt tegnap este,ugyanis nem volt minden világos.
-Mmm...Finom! -mondtam elterelő hadműveletként -Te emlékszel a tegnap estére?
-Persze...Miért te nem?
-Nem minden tiszta -nevettünk fel. -Azt hiszem felöltözök...
Egy trikó volt rajtam és egy testnadrág,egy piros zokni és természetesen a gyönyörű göndör hajam,amivel gyerekeket lehetett volna ijesztgetni.
-Szia -mondtam.
-Várj! -és odarohant hozzám,megcsókolt és éreztem a kávé illatát és persze John kezét a derekamnál.
-Ez jó volt.... -mosolyogtam.
-Tudom -vigyorgott és kacsintott egyet.
Amint beértem a szobámba lemostam a sminkem és kiválasztottam a ruhadarabokat.Közben azon járt az agyam,hogy kimenő időben,Natival találkozom majd.Felmerült az az ötlet is,hogy John-t is viszem magammal,hiszen a tegnap este elég közel hozott minket,tehát valahol együtt vagyunk.
*Kopp-kopp*
-Igen?!
-Szia Clara!
-Oh,Darken...micsoda meglepetés... -mondtam gúnyosan.
-Figyelj!Én próbáltam az estét széppé varázsolni,de nem sikerült.
-Na,csak nem leesett mi a dörgés..!
-Én nem beszéltem veled így..sőt,próbálok elnézést kérni,hogy rám pazaroltad az idődet.
-Darken...Nekem nem kell semmi regény,dráma.Tudom mit akarsz,csak az a gond,hogy rossz helyen keresed...Nálam egy senki vagy...EGY SENKI! -hangsúlyoztam. -Hiába próbálkozol...Nem leszek senkid...Te vagy a "főnököm".Úgyhogy csak mondd el ki a feladatom és már megyek is...
-Tizenhetedik kerület, B ház, harmadik emelet negyvennégyes lakás.Diszkréten megkeresed azt a pillanatot amikor egyedül van Linda és lehozod.Hívj engem ha bármi probléma van!
-John-t nem hívhatom?
De akkor már Darken nem volt a szobában.Kicsit úgy éreztem,hogy túl kemény voltam vele,de nem érdekelt.Mielőtt még megerőltetné magát,közöltem vele,hogy semmi értelme...Csupán ennyit tettem.
Egész nap Lindát figyeltem,körülbelül délután háromkor lefeküdt aludni.Én megjelentem felkaptam és az ajtó előtt felébresztettem,hogy legalább utoljára lássa a világot.Amikor kinyitotta a szemeit, bánatosan néztem rá és azt mondtam:
-Ne félj Linda!Az Isten vigyáz rád!
Majd megállítottam a szívét...
23:00. John-t magammal húztam és amíg Natiékhoz mentünk elmeséltem,hogy kihez és miért megyünk.Nem ellenkezett.(Néha ok nélkül megcsókolt...de én sem tiltakoztam.)
-Sziaa Nati!
-Szia....Sziasztok?!
-Gyerünk!Nyisd ki!
Bemutattam gyorsan Natinak Travist és már vártam is,hogy meséljen egy kicsit milyen is kint a való életben.
-Képzeld el!Mercedest megválasztották a szurkolócsapat vezérének,és csinált egy bulit ennek tiszteletére.
-Jajj de nyálas! -szegény John nagyon kitartó volt,hiszen az összes lányos dolgot végighallgatta.
-Hát ja!Szóval rendezett egy party-t.Mi meg Travissel mindenkinek azt mondtuk,hogy elmarad és csak mi jelentünk meg az összejövetelen.Mercedes ki volt akadva,ahogy az anyja is.A végén belelöktük őt a medencébe és elfutottunk.Persze hallottuk a sikítását.. -nevetett fel. -És természetesen tudja,hogy együtt vagyunk!
-Úristen ti jártok?!Nem hiszem eeel! -mondtam vidáman.
-Clara!Már bocsi,hogy megzavarom a barbie party-t,de mennünk kéne.
-Ne már!Pedig olyan szimpatikus vagy! -mondta Nati.
Elköszöntünk és már indultunk is vissza a Pokolba.
2014. március 1., szombat
Kiss
A sötétben csak az ágak árnyékát láttam a holdfényben.Néha-néha egy emberi árnyék jött felém,de maga a város üres volt.
Pont beértem a kijáró végére.Befeküdtem az ágyamba és megpróbáltam aludni.Hiába volt minden.Akárhogy,akármerre feküdtem nem jött álom a szememre.Átrohantam John-hoz.
-Szia -mondtam lihegve.
-Szia...
John ingben állt az ablakánál.
-Nem felejtettél el valamit...
Hirtelen nem tudtam miről beszél,aztán beugrott.
-Jesszus...John úgy sajnálom!Ígérem bepótoljuk! -mondtam szomorúan.
-Nem baj..csak vártam és vártam,de te nem jöttél..Aztán ránéztem az órára és rá kellett jönnöm,hogy már lejárt a kimenő idő.
-Megígérem!Most meg hozok chipset meg mindent és elmesélem Mr.Nyalka Úr esetét,oké?
-Ja-ja! -láttam,hogy mosolygott.
Gyorsan felkaptam egy üveg pezsgőt,6 csomag chipset,és egy tábla csokit.
-Itt vagyok! -szuszogtam.
-Nem kellett volna sietni... -mosolygott John fél meztelenül.
-Ö....
-Vegyem vissza a felsőm?!
-Nem..Vagyis..Izé...
-Visszaveszem....
-NE! -ordítottam.
Mert a látvány egy tökéletes nyolc kockás has és egy csodálatos felsőtest.Bronzba kellene önteni!!!
Ráraktam az ágyra a nasit és elkezdtem mesélni,hogy az egész vacsora dög unalom volt meg,hogy legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.Elmeséltem,hogy találkoztam Natival ezután meg természetesen felmerült az a kérdés is,hogy ki az a Nati.Leírtam neki és elterveztem,hogy bemutatom majd.
-Na de eddig én meséltem,most te jössz! -mosolyogtam biztatóan.
-Mit mondjak...Hogy örülök,hogy azzal a köcsöggel voltál egész este?
-Nem,hanem azt,hogy miért vagy itt! -gondoltam,az előbbit majd később tárgyaljuk meg.
-Amikor 17 életévemet töltöttem be,volt egy barátnőm.Laurának hívták.Szőke hajú,kék szemű lány.Négy éve voltunk együtt.És egy hétvégén megbeszéltük,hogy lefekszünk egymással.Aznap este minden jól ment.De éjfél tájban amikor aludtam,azt álmodtam,hogy egy férfi meg akar ölni.És mivel védekeztem megfojtottam.És ezt nem csak az álmomban tettem meg.Csukott szemmel fojtottam meg egy embert.Laurát.Akit szerettem...
Nem tudtam mit mondjak.De kiderült.Ezért fojtogatott,mert még mindig ugyanazt álmodja.Újra és újra.
-Értem...És hány éves vagy most?
-Huszonegy...de ezen az idő nem változtat.És te?
-Én tizennyolc.
Egyre álmosabb és álmosabb lettem.
-Álmos vagyok.. -mondtam nagyot ásítva.
-Én is...
-Nem baj ha itt alszom?
-De.
-Mi?Erre azt szokás mondani,hogy:'Persze!'
-Nem akarlak téged is megölni...
-Nem fogsz..
Hátradőlt és a karjába zárt.A tökéletes izmos karja ölelt át.Mivel sosem tudok rögtön elaludni,a kockáival kezdtem el szórakozni.Rám nézett..A szemei olyan sötétek voltak,hogy láttam magam bennük eltévedni.A szívem hevesen vert és a következő pillanatban azon kaptam magam,hogy megcsókol.Percekig éreztem az érzést...De egyszer csak elaludtam magamhoz szorítva Johnt...
Pont beértem a kijáró végére.Befeküdtem az ágyamba és megpróbáltam aludni.Hiába volt minden.Akárhogy,akármerre feküdtem nem jött álom a szememre.Átrohantam John-hoz.
-Szia -mondtam lihegve.
-Szia...
John ingben állt az ablakánál.
-Nem felejtettél el valamit...
Hirtelen nem tudtam miről beszél,aztán beugrott.
-Jesszus...John úgy sajnálom!Ígérem bepótoljuk! -mondtam szomorúan.
-Nem baj..csak vártam és vártam,de te nem jöttél..Aztán ránéztem az órára és rá kellett jönnöm,hogy már lejárt a kimenő idő.
-Megígérem!Most meg hozok chipset meg mindent és elmesélem Mr.Nyalka Úr esetét,oké?
-Ja-ja! -láttam,hogy mosolygott.
Gyorsan felkaptam egy üveg pezsgőt,6 csomag chipset,és egy tábla csokit.
-Itt vagyok! -szuszogtam.
-Nem kellett volna sietni... -mosolygott John fél meztelenül.
-Ö....
-Vegyem vissza a felsőm?!
-Nem..Vagyis..Izé...
-Visszaveszem....
-NE! -ordítottam.
Mert a látvány egy tökéletes nyolc kockás has és egy csodálatos felsőtest.Bronzba kellene önteni!!!
Ráraktam az ágyra a nasit és elkezdtem mesélni,hogy az egész vacsora dög unalom volt meg,hogy legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.Elmeséltem,hogy találkoztam Natival ezután meg természetesen felmerült az a kérdés is,hogy ki az a Nati.Leírtam neki és elterveztem,hogy bemutatom majd.
-Na de eddig én meséltem,most te jössz! -mosolyogtam biztatóan.
-Mit mondjak...Hogy örülök,hogy azzal a köcsöggel voltál egész este?
-Nem,hanem azt,hogy miért vagy itt! -gondoltam,az előbbit majd később tárgyaljuk meg.
-Amikor 17 életévemet töltöttem be,volt egy barátnőm.Laurának hívták.Szőke hajú,kék szemű lány.Négy éve voltunk együtt.És egy hétvégén megbeszéltük,hogy lefekszünk egymással.Aznap este minden jól ment.De éjfél tájban amikor aludtam,azt álmodtam,hogy egy férfi meg akar ölni.És mivel védekeztem megfojtottam.És ezt nem csak az álmomban tettem meg.Csukott szemmel fojtottam meg egy embert.Laurát.Akit szerettem...
Nem tudtam mit mondjak.De kiderült.Ezért fojtogatott,mert még mindig ugyanazt álmodja.Újra és újra.
-Értem...És hány éves vagy most?
-Huszonegy...de ezen az idő nem változtat.És te?
-Én tizennyolc.
Egyre álmosabb és álmosabb lettem.
-Álmos vagyok.. -mondtam nagyot ásítva.
-Én is...
-Nem baj ha itt alszom?
-De.
-Mi?Erre azt szokás mondani,hogy:'Persze!'
-Nem akarlak téged is megölni...
-Nem fogsz..
Hátradőlt és a karjába zárt.A tökéletes izmos karja ölelt át.Mivel sosem tudok rögtön elaludni,a kockáival kezdtem el szórakozni.Rám nézett..A szemei olyan sötétek voltak,hogy láttam magam bennük eltévedni.A szívem hevesen vert és a következő pillanatban azon kaptam magam,hogy megcsókol.Percekig éreztem az érzést...De egyszer csak elaludtam magamhoz szorítva Johnt...
2014. február 26., szerda
Dinner...With Darken
Az ott töltött napjaim estééin nem nagyon tudtam aludni.Most az egyszer aludtam körülbelül vagy öt órát és teljesen meg voltam vele elégedve.
Félénk kopogtatásra ébredtem.Nagy zörgések közepette egy lány jött be.A kezében egy óriási ezüst tálca volt.
-Szia! -mosolyogtam barátságosan.
-Szia! -mondta még mindig úgy mint akit bántottak egy pillanattal ezelőtt. -Itt a reggelid!Nem tudtam mit szeretsz,ezért mindenből tettem... -mondta.
-Biztos,hogy ez nekem van?
-Persze!
-Akkor köszönöm szépen!
Amikor átvettem a tálcát és épp felakartam nézni már nem volt ott.Pedig megakartam kérdezni a nevét.A tálcán tényleg minden volt,még egy boríték is,amin ez állt:Csak mert olyan édes vagy...
Azt hittem nyálasabb már nem is lehet ez a Darken,de hát...Az,hogy elhívott valahova,azt el is vártam mert ahogy mondta John "meg akar majd hódítani" tehát ez benne volt a pakliban.A boríték pedig egy:Üdvözöllek a Pokolban!:) című képeslap volt,amin egy kis ördög ült..Már éppen próbáltam elfelejteni,hogy a pokolban vagyok,de tessék,újra eszembe juttatott mindent amit szeretek a való világban.
És hogy újdonság érjen megint kopogtattak az ajtómon.
-Bejövök!
-Ne is kérdezd,csak csináld! -nevettem fel.
Mióta a Pokolban vagyok,felvidít John ezért nem tudok rá haragudni.Pedig annak kéne lennem,mert ahogyan rám ordított,az nem Ő volt.
-Na Nyálas hozatott neked reggelit?
-Aha...Ez nem normális...
-Úú az avokádó krém nagyon finom -és beleharapott egy pirítósba ami avokádóval volt megkenve.
-Nem tudod annak a lánynak a nevét.
-Kösz.Lány.És én pedig jós vagyok?Vagy inkább mágus?Nem..szóval mondd el,hogy milyen lány!
-Rövid,göndör szőke haja van és fehér pelyhes ruhát visel.
-Caroline.Ő egy angyal. -mondta unottan és beleszürcsölt a teámba.
-Egy angyal..Jaj..Már megint valami misztikus izééé!
-Én meg egy mizé vagyok! -röhögött.
-És,hogy hogy itt van?
-Darken megölte.És mivel már nem volt angyal csak egy lány,lehozta a Pokolba.Egyedül ő van mindig fehérben,mert így képviseli,hogy egyszer angyal volt.
-Szegény...
Egy Beatles-es trikó és egy pink rövidnadrág volt rajtam,amit John meg is dicsért.Kimentem a fürdőbe,hogy felvegyem a köntösöm.
-Na,hogy tetszett a reggeli...John?Mit keresel itt Clara szobájában.
-Darken?Te miért vagy itt? -néztem rá dühösen.
-John?Miért henyél az ÁGYADBAN fél meztelenül?
-Mi?...Az az én dolgom -javítottam magam. -És igen finom volt a reggeli de én nem tudom értékelni a nyálasságot úgyhogy ezt megszívtad..
-Most pedig mindketten menjetek ki mert felszeretnék öltözni!
-Jó.Egyébként is John szerettem volna veled beszélni,hogy ki ma a dolgod.
-Tökéletes!Na akkor mindenki kimehet.
Gyorsan felöltöztem.Hogy összefoglaljam mind azt amit ma csináltam az annyi volt,hogy a szobámba lézengtem.Egészen fél hatig,mert akkor Darken óvatosan bekopogtatott,hogy akkor lassan indulhatunk.Elkészültem hétre.Direkt átlagos ruhadarabokat vettem föl,nehogy azt higgye érdekel,hogy mibe vagyok.Már az elején kiderült,hogy vacsorázni megyünk.Egy puccos éttermet választott.Leültünk.
-Mit kér a kisasszony? -mondta a pincér.
-Vörös bort.
-És az úr?
-Én is vörös bort.
-Rendben,itt vannak az étlapok majd szóljanak.
-Köszönjük! -mondtam.
A vacsoráról röviden annyit,hogy fagyos volt végig a hangulat.A végén bepróbálkozott egy csókkal.Hát nem volt szerencséje..majd máskor vagy soha:DAmi érdekes volt,hogy Darkennek nem kellett álca...
Amikor a Pokol előtt voltunk:
-Hát jó volt veled... -mondtam a földet kémlelve.
-Esetleg a szob..
-Várj,mielőtt megkérdeznéd,hogy felmegyek-e a szobádba vagy felmegyünk-e a szobámba,gondold végig mit mondanék.Nem vagy te olyan hülye,hogy ne tudd felfogni...
-Na jó....
-Akkor viszlát Darken!
-Clara'!
Én pedig Natiék háza felé vettem az irányt.Amikor már ott voltam,egy követ dobtam az ablaka párkányára.
-Héééj! -ennek a hangnak úgy megörültem.
-Szia Nati!
-Ki vagy te?Mit akarsz csöves?!
-Én vagyok az Clara!!!!
-Pff...Lehet,hogy matekból sötét vagyok,de csak tudom hogyan néz ki a legjobb barátnőm!
-A füledet vakarod amikor éhes vagy.Éés a múltkori bulin smároltál Travissal.Amiről csak ő te és én tudunk.
-Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.... -bambult Nati.
-Beengedsz?
-Ahaaaaaaa -még mindig le volt sokkolva.
Belegondolva én is meg lennék lepődve,hogyha egy emós Natinak vallaná magát..
-Gyere!
Sokat beszélgettünk,elmondtam,hogy kerültem le a Pokolba.Elmondtam neki Johnt is aminek nagyon örült mert tudta,hogy már régen nem volt fiú az életemben.Csak én,én és a fantasztikus fantáziám és a vásznam.
-Na és mi van közted és Travis között?????
-Travis! -suttogta Nati.
Akkor a ruhásszekrény felől csörömpölés hangzott.És a drágalátos Travis bújt ki.
-Helló! -nevettem.
-Hogy hogy vagyunk?Hát Mercedes nem tudja,hogy ő már régen nincs a képben,de majd ő is megtudja... -nevetett fel gonoszan a fiú.
Travis cuki puszit nyomott Nati homlokára.Ajj olyan édesek együtt *__* Én meg ránéztem az órára és ezt az aranyos pillanatot megzavarva közöltem,hogy mennem kell mert hajnali kettő volt és mindjárt lejár a kimenőm.
Elköszöntem,és elindultam vissza a Pokolba..
Félénk kopogtatásra ébredtem.Nagy zörgések közepette egy lány jött be.A kezében egy óriási ezüst tálca volt.
-Szia! -mosolyogtam barátságosan.
-Szia! -mondta még mindig úgy mint akit bántottak egy pillanattal ezelőtt. -Itt a reggelid!Nem tudtam mit szeretsz,ezért mindenből tettem... -mondta.
-Biztos,hogy ez nekem van?
-Persze!
-Akkor köszönöm szépen!
Amikor átvettem a tálcát és épp felakartam nézni már nem volt ott.Pedig megakartam kérdezni a nevét.A tálcán tényleg minden volt,még egy boríték is,amin ez állt:Csak mert olyan édes vagy...
Azt hittem nyálasabb már nem is lehet ez a Darken,de hát...Az,hogy elhívott valahova,azt el is vártam mert ahogy mondta John "meg akar majd hódítani" tehát ez benne volt a pakliban.A boríték pedig egy:Üdvözöllek a Pokolban!:) című képeslap volt,amin egy kis ördög ült..Már éppen próbáltam elfelejteni,hogy a pokolban vagyok,de tessék,újra eszembe juttatott mindent amit szeretek a való világban.
És hogy újdonság érjen megint kopogtattak az ajtómon.
-Bejövök!
-Ne is kérdezd,csak csináld! -nevettem fel.
Mióta a Pokolban vagyok,felvidít John ezért nem tudok rá haragudni.Pedig annak kéne lennem,mert ahogyan rám ordított,az nem Ő volt.
-Na Nyálas hozatott neked reggelit?
-Aha...Ez nem normális...
-Úú az avokádó krém nagyon finom -és beleharapott egy pirítósba ami avokádóval volt megkenve.
-Nem tudod annak a lánynak a nevét.
-Kösz.Lány.És én pedig jós vagyok?Vagy inkább mágus?Nem..szóval mondd el,hogy milyen lány!
-Rövid,göndör szőke haja van és fehér pelyhes ruhát visel.
-Caroline.Ő egy angyal. -mondta unottan és beleszürcsölt a teámba.
-Egy angyal..Jaj..Már megint valami misztikus izééé!
-Én meg egy mizé vagyok! -röhögött.
-És,hogy hogy itt van?
-Darken megölte.És mivel már nem volt angyal csak egy lány,lehozta a Pokolba.Egyedül ő van mindig fehérben,mert így képviseli,hogy egyszer angyal volt.
-Szegény...
Egy Beatles-es trikó és egy pink rövidnadrág volt rajtam,amit John meg is dicsért.Kimentem a fürdőbe,hogy felvegyem a köntösöm.
-Na,hogy tetszett a reggeli...John?Mit keresel itt Clara szobájában.
-Darken?Te miért vagy itt? -néztem rá dühösen.
-John?Miért henyél az ÁGYADBAN fél meztelenül?
-Mi?...Az az én dolgom -javítottam magam. -És igen finom volt a reggeli de én nem tudom értékelni a nyálasságot úgyhogy ezt megszívtad..
-Most pedig mindketten menjetek ki mert felszeretnék öltözni!
-Jó.Egyébként is John szerettem volna veled beszélni,hogy ki ma a dolgod.
-Tökéletes!Na akkor mindenki kimehet.
Gyorsan felöltöztem.Hogy összefoglaljam mind azt amit ma csináltam az annyi volt,hogy a szobámba lézengtem.Egészen fél hatig,mert akkor Darken óvatosan bekopogtatott,hogy akkor lassan indulhatunk.Elkészültem hétre.Direkt átlagos ruhadarabokat vettem föl,nehogy azt higgye érdekel,hogy mibe vagyok.Már az elején kiderült,hogy vacsorázni megyünk.Egy puccos éttermet választott.Leültünk.
-Mit kér a kisasszony? -mondta a pincér.
-Vörös bort.
-És az úr?
-Én is vörös bort.
-Rendben,itt vannak az étlapok majd szóljanak.
-Köszönjük! -mondtam.
A vacsoráról röviden annyit,hogy fagyos volt végig a hangulat.A végén bepróbálkozott egy csókkal.Hát nem volt szerencséje..majd máskor vagy soha:DAmi érdekes volt,hogy Darkennek nem kellett álca...
Amikor a Pokol előtt voltunk:
-Hát jó volt veled... -mondtam a földet kémlelve.
-Esetleg a szob..
-Várj,mielőtt megkérdeznéd,hogy felmegyek-e a szobádba vagy felmegyünk-e a szobámba,gondold végig mit mondanék.Nem vagy te olyan hülye,hogy ne tudd felfogni...
-Na jó....
-Akkor viszlát Darken!
-Clara'!
Én pedig Natiék háza felé vettem az irányt.Amikor már ott voltam,egy követ dobtam az ablaka párkányára.
-Héééj! -ennek a hangnak úgy megörültem.
-Szia Nati!
-Ki vagy te?Mit akarsz csöves?!
-Én vagyok az Clara!!!!
-Pff...Lehet,hogy matekból sötét vagyok,de csak tudom hogyan néz ki a legjobb barátnőm!
-A füledet vakarod amikor éhes vagy.Éés a múltkori bulin smároltál Travissal.Amiről csak ő te és én tudunk.
-Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.... -bambult Nati.
-Beengedsz?
-Ahaaaaaaa -még mindig le volt sokkolva.
Belegondolva én is meg lennék lepődve,hogyha egy emós Natinak vallaná magát..
-Gyere!
Sokat beszélgettünk,elmondtam,hogy kerültem le a Pokolba.Elmondtam neki Johnt is aminek nagyon örült mert tudta,hogy már régen nem volt fiú az életemben.Csak én,én és a fantasztikus fantáziám és a vásznam.
-Na és mi van közted és Travis között?????
-Travis! -suttogta Nati.
Akkor a ruhásszekrény felől csörömpölés hangzott.És a drágalátos Travis bújt ki.
-Helló! -nevettem.
-Hogy hogy vagyunk?Hát Mercedes nem tudja,hogy ő már régen nincs a képben,de majd ő is megtudja... -nevetett fel gonoszan a fiú.
Travis cuki puszit nyomott Nati homlokára.Ajj olyan édesek együtt *__* Én meg ránéztem az órára és ezt az aranyos pillanatot megzavarva közöltem,hogy mennem kell mert hajnali kettő volt és mindjárt lejár a kimenőm.
Elköszöntem,és elindultam vissza a Pokolba..
2014. február 25., kedd
My frist day.
A csillagok a maguk fényességükben úsztak és a Hold, büszke volt kis tanítványaira.A felhők búsan jártak erre-arra az égbolton a Nap pedig valahol máshol mutogatta szépséges sugarait.Mi pedig csak ültünk.Nem beszéltünk.Egyszer csak lehunytam a szemeim és John ölébe dőltem.Nem sok kellett ő is elaludt és a szőnyegen aludtunk.Amikor már mélyen aludt átölelt.Aztán egy pillanat alatt olyan erősen szorított,hogy felkeltem és a levegőt kapkodva kiáltottam:
-Normális vagy?! -vettem mély levegőket.
-Mi van?
-Majdnem megfojtottál!Az van!
-Jól vagy?
-Hát már meg vagyok... -próbáltam magam túlzottan nem sajnáltatni.
-Biztos? -állt fel közben.
És valamit rendezgetni kezdett.Ez az igazgatás egy elterelő hadművelet volt.
-Tudod..ez nem nagyon jön be.
-Mi?
-Az,hogy itt pakolászol ahelyett,hogy elmondanád miért kezdtél el fojtogatni...
-Nem tartozik rád.
-Azt hittem,hogy ezt megbeszéltük.Hogy nem kell letagadni,mert nekem is ugyanolyan nehéz volt,nehéz most mint neked.
-Ez nem igaz! -ordított.
-Hát velem nem fogsz ordítozni! -kiáltottam vissza. -Tartsd meg magadnak.Úgysem ezen fog múlni a jövőm! -és becsaptam az ajtót.
A szoba előtt Darken állt és a mosolygott.
-Maga meg minek áll az ajtó előtt és mosolyog mint akinek nem volt ideje a mosdóba elmenni és most kínosan érzi magát? -félrelöktem és a szobám felé vettem az irányt.Becsaptam az ajtót.És újra az emberi időt mutató órára meredtem.Már fél hét volt.Olyan gyorsan telik odakint az idő.
*Kopp-kopp* -kopogtattak az ajtómon.
-Gyere be... -mondtam unottan.
-Mi a baj Clara?
-Mi lenne Darken?
-John mondta a nevem?
-Nem.És elég a kérdésekből.Mi kínod van?
-Ma van az első feladatod a pokolban. -mosolygott fogjuk rá,hogy barátságosan.
-És?Mi lenne az?
-Eljönni velem valahova.
Nevetni kezdtem fennhangon.
-Hogy mi???Veled?Pff.....Ugyan kérlek!
-De meg is ölhetsz valakit,ha gondolod...
-Aljas vagy!De akkor egy pillanat...
Átrohantam John szobájába.
-John?Zavarhatlak?
-Most mi van?Megtört a szilárdság? -mondta berekedt hangon.
-Ja,tényleg elfelejtettem,hogy az idióta John szobájába jöttem be! -csaptam a homlokomra,a butát eljátszva.
Visszamentem a szobámba,és unottan igent mondtam a meghívásra.
-De először még elmentél a személyi tanácsadódhoz.. -nevetett.
-Hagyjon már.Huzzon ki a szobámból.
-Kedves,nem harapok csak ha kell! -mosolygott idiótán majd kacsintott egyet.
-Befejezheti...
Kiment a szobámból és én pedig szomorúan temettem bele az arcomat a tőlem tökéletesen eltérő rózsaszín párnába.
-Normális vagy?! -vettem mély levegőket.
-Mi van?
-Majdnem megfojtottál!Az van!
-Jól vagy?
-Hát már meg vagyok... -próbáltam magam túlzottan nem sajnáltatni.
-Biztos? -állt fel közben.
És valamit rendezgetni kezdett.Ez az igazgatás egy elterelő hadművelet volt.
-Tudod..ez nem nagyon jön be.
-Mi?
-Az,hogy itt pakolászol ahelyett,hogy elmondanád miért kezdtél el fojtogatni...
-Nem tartozik rád.
-Azt hittem,hogy ezt megbeszéltük.Hogy nem kell letagadni,mert nekem is ugyanolyan nehéz volt,nehéz most mint neked.
-Ez nem igaz! -ordított.
-Hát velem nem fogsz ordítozni! -kiáltottam vissza. -Tartsd meg magadnak.Úgysem ezen fog múlni a jövőm! -és becsaptam az ajtót.
A szoba előtt Darken állt és a mosolygott.
-Maga meg minek áll az ajtó előtt és mosolyog mint akinek nem volt ideje a mosdóba elmenni és most kínosan érzi magát? -félrelöktem és a szobám felé vettem az irányt.Becsaptam az ajtót.És újra az emberi időt mutató órára meredtem.Már fél hét volt.Olyan gyorsan telik odakint az idő.
*Kopp-kopp* -kopogtattak az ajtómon.
-Gyere be... -mondtam unottan.
-Mi a baj Clara?
-Mi lenne Darken?
-John mondta a nevem?
-Nem.És elég a kérdésekből.Mi kínod van?
-Ma van az első feladatod a pokolban. -mosolygott fogjuk rá,hogy barátságosan.
-És?Mi lenne az?
-Eljönni velem valahova.
Nevetni kezdtem fennhangon.
-Hogy mi???Veled?Pff.....Ugyan kérlek!
-De meg is ölhetsz valakit,ha gondolod...
-Aljas vagy!De akkor egy pillanat...
Átrohantam John szobájába.
-John?Zavarhatlak?
-Most mi van?Megtört a szilárdság? -mondta berekedt hangon.
-Ja,tényleg elfelejtettem,hogy az idióta John szobájába jöttem be! -csaptam a homlokomra,a butát eljátszva.
Visszamentem a szobámba,és unottan igent mondtam a meghívásra.
-De először még elmentél a személyi tanácsadódhoz.. -nevetett.
-Hagyjon már.Huzzon ki a szobámból.
-Kedves,nem harapok csak ha kell! -mosolygott idiótán majd kacsintott egyet.
-Befejezheti...
Kiment a szobámból és én pedig szomorúan temettem bele az arcomat a tőlem tökéletesen eltérő rózsaszín párnába.
2014. február 22., szombat
Stars
Amikor lefeküdtem azt gondoltam,hogy milyen könnyen elalszom,de ez nem így lett.Végig azon gondolkoztam,hogy mi lehet a "jelszó",milyen lehet felölteni egy másik testet és,hogy John miért ilyen távolságtartó velem.Ugyanakkor segít,hogy boldogulhassak.
Vajon mennyi lehet az idő?.. -gondolkoztam.
Két óra volt az éjjeli szekrényen.Az egyik egy HELL TIME,a másik egy PEOPLE TIME felirattal ellátott óra.A pokoli időt mutató nem mozdult.Mindig egy időpontot mutatott,tehát itt nincsen olyan,hogy:'El kell végeznem a munkám és akkor kettőkor találkozunk!'
Az emberi időt jelző óra éjféli egy órát mutatott.Hiányzott minden.Amikor a saját átlagos,kicsit sem csicsás ágyamban feküdtem és az álmatlan éjszakákon kimásztam az ablakomon és a tetőről kémleltem a kutyákat,akiknek semmi gondjuk nem volt a világgal.A baglyokat akiknek a szemei a sötét,ijesztő éjszakában szinte világítottak.És a szomszéd bácsit aki szokása szerint éjszakai locsolásra indult.Hiányzott Nati,Travis.Hiányzott a világi ember érzés.A nevetés,a tudatlanság.
Ezért úgy döntöttem,hogy felöltöm a testet.Fogalmam se volt mit tegyek,hogy egyáltalán,hogy vegyem fel.Ennek ellenére bőszen indultam le a kamrába ahol először megmutatta John a testeket.Ahogy mentem megpillantottam egy John táblájú ajtót.Beléptem,de sehol senki.Jobban körülnéztem.Kinéztem az ablakon...És ott ült valaki.Idegen volt hátulról,hát kiszóltam.
-Elnézést.Mit szeretne? -mondtam udvariasan.
-Őszintén?Semmit.... -válaszolt egy ismerős hang.
-John?
-Mi van? -meg sem fordulva mondta durván.
-Mit csinálsz?
-Ha érdekel idejössz,ha nem akkor nem.
-Grrr... -dünnyögtem. -Egy pillanat.
Lementem a kamrába.Ránéztem Rose-ra.
-Kiismerhetetlen.
Abban a pillanatban mikor kimondtam a szót,a tüdőm összeszorult,a lábaim a földbe gyökereztek.Ránéztem a kezemre.Erős pink körömlakk volt a körmömön,tehát sikerült:)
Rohantam is vissza John-hoz.Kimásztam az ablakon és ráültem az öreg tölgyfa vastag ágára.
-Itt vagyok!
-Észrevettem... -mondta gyűlölettel megfűszerezve.
John egy körülbelül 20 éves helyes srác arcát vette fel.
-Szóval...Miért vagy kint?
-Kijár nekem,ahogy neked is.
-Jaj,értem.De miért nem találkozol valakivel?
-Tudod,nem vagyok benne biztos,hogy egy idegen embernek mondjam el az életfilozófiámat.
-Csak egy kérdés?
-Felőlem.
-Mi a francnak vagy ilyen szemét velem?
-Ki mondta,hogy szemét vagyok?!Attól,hogy nem vagyok az a típus aki már az első alkalomkor elmond mindent egy újoncnak,teljesen rendben van.Ez a pokol.Nem a való élet,ahol minden rólad szól.Királylánynak hiszed magad?Hát a szőke herceget rossz helyen keresed.Itt nincs fehér ló.Nincs kastély.És nincs romantika.Vagyis eddig senki sem tudta összehozni.Ez egy könyörtelen,kemény és érzelmekkel nem rendelkező hely.Úgyhogy próbálkozz kijutni...Bár az lehetetlen. -nevetett fel.
-Állj le a szekálással!Én vagyok a királylány?!Nem,marhára nem.Te akarod eljátszani a kősziklát.És egyébként meg elmész te búsba...Ha ennyire ismersz,akkor azt is tudnád,hogy gyakorlatilag nem neveltek szülők...Senki sem foglalkozik velem.És fogadni mernék,hogy az anyám és az apám észre sem vette,hogy eltűntem.Tehát,így nyilvánítsd ki a véleményed... -mondtam és beugrottam az ablakon.
-Várj már! -jött be utánam.
-Most mi van kedves Kőszikla?
-Ennyire megbántottalak? -mosolygott. -Mert ha igen,akkor muszáj vagyok kárpótolni téged.
-Mégis mivel? -néztem a plafont.
-Holnap este,kimehetnénk... -mondta.
Látszott rajta,hogy annyira idegen volt tőle ez a randira hívásos dolog.Már-már a nevetés jött rám.
-Éés..Mesélsz nekem magadról?Hogy miért vagy itt,a Pokolban?
-Biztos,hogy nem.
-Hát akkor nem sokat engeszteltél..
-Hogy te milyen... -forgatta a szemeit,majd vett egy nagy levegőt -Legyen!
-Hurrá! -mondtam unottan. -És hogy vegyem le Roset?
-Mondd ki a szót újra és a test visszamegy a kamrába.
-Értem.Kiismerhetetlen.
Akkor újra összeszorult a gyomrom.De már levetettem a külsőt.
-Akkor megyek vissza a szobámba.
-Nem maradsz?
-Szeretnéd?
-Hát,ja....
-Akkor maradok.
Leültünk az ágyára és néztük a szebbnél szebb csillagokat...
Vajon mennyi lehet az idő?.. -gondolkoztam.
Két óra volt az éjjeli szekrényen.Az egyik egy HELL TIME,a másik egy PEOPLE TIME felirattal ellátott óra.A pokoli időt mutató nem mozdult.Mindig egy időpontot mutatott,tehát itt nincsen olyan,hogy:'El kell végeznem a munkám és akkor kettőkor találkozunk!'
Az emberi időt jelző óra éjféli egy órát mutatott.Hiányzott minden.Amikor a saját átlagos,kicsit sem csicsás ágyamban feküdtem és az álmatlan éjszakákon kimásztam az ablakomon és a tetőről kémleltem a kutyákat,akiknek semmi gondjuk nem volt a világgal.A baglyokat akiknek a szemei a sötét,ijesztő éjszakában szinte világítottak.És a szomszéd bácsit aki szokása szerint éjszakai locsolásra indult.Hiányzott Nati,Travis.Hiányzott a világi ember érzés.A nevetés,a tudatlanság.
Ezért úgy döntöttem,hogy felöltöm a testet.Fogalmam se volt mit tegyek,hogy egyáltalán,hogy vegyem fel.Ennek ellenére bőszen indultam le a kamrába ahol először megmutatta John a testeket.Ahogy mentem megpillantottam egy John táblájú ajtót.Beléptem,de sehol senki.Jobban körülnéztem.Kinéztem az ablakon...És ott ült valaki.Idegen volt hátulról,hát kiszóltam.
-Elnézést.Mit szeretne? -mondtam udvariasan.
-Őszintén?Semmit.... -válaszolt egy ismerős hang.
-John?
-Mi van? -meg sem fordulva mondta durván.
-Mit csinálsz?
-Ha érdekel idejössz,ha nem akkor nem.
-Grrr... -dünnyögtem. -Egy pillanat.
Lementem a kamrába.Ránéztem Rose-ra.
-Kiismerhetetlen.
Abban a pillanatban mikor kimondtam a szót,a tüdőm összeszorult,a lábaim a földbe gyökereztek.Ránéztem a kezemre.Erős pink körömlakk volt a körmömön,tehát sikerült:)
Rohantam is vissza John-hoz.Kimásztam az ablakon és ráültem az öreg tölgyfa vastag ágára.
-Itt vagyok!
-Észrevettem... -mondta gyűlölettel megfűszerezve.
John egy körülbelül 20 éves helyes srác arcát vette fel.
-Szóval...Miért vagy kint?
-Kijár nekem,ahogy neked is.
-Jaj,értem.De miért nem találkozol valakivel?
-Tudod,nem vagyok benne biztos,hogy egy idegen embernek mondjam el az életfilozófiámat.
-Csak egy kérdés?
-Felőlem.
-Mi a francnak vagy ilyen szemét velem?
-Ki mondta,hogy szemét vagyok?!Attól,hogy nem vagyok az a típus aki már az első alkalomkor elmond mindent egy újoncnak,teljesen rendben van.Ez a pokol.Nem a való élet,ahol minden rólad szól.Királylánynak hiszed magad?Hát a szőke herceget rossz helyen keresed.Itt nincs fehér ló.Nincs kastély.És nincs romantika.Vagyis eddig senki sem tudta összehozni.Ez egy könyörtelen,kemény és érzelmekkel nem rendelkező hely.Úgyhogy próbálkozz kijutni...Bár az lehetetlen. -nevetett fel.
-Állj le a szekálással!Én vagyok a királylány?!Nem,marhára nem.Te akarod eljátszani a kősziklát.És egyébként meg elmész te búsba...Ha ennyire ismersz,akkor azt is tudnád,hogy gyakorlatilag nem neveltek szülők...Senki sem foglalkozik velem.És fogadni mernék,hogy az anyám és az apám észre sem vette,hogy eltűntem.Tehát,így nyilvánítsd ki a véleményed... -mondtam és beugrottam az ablakon.
-Várj már! -jött be utánam.
-Most mi van kedves Kőszikla?
-Ennyire megbántottalak? -mosolygott. -Mert ha igen,akkor muszáj vagyok kárpótolni téged.
-Mégis mivel? -néztem a plafont.
-Holnap este,kimehetnénk... -mondta.
Látszott rajta,hogy annyira idegen volt tőle ez a randira hívásos dolog.Már-már a nevetés jött rám.
-Éés..Mesélsz nekem magadról?Hogy miért vagy itt,a Pokolban?
-Biztos,hogy nem.
-Hát akkor nem sokat engeszteltél..
-Hogy te milyen... -forgatta a szemeit,majd vett egy nagy levegőt -Legyen!
-Hurrá! -mondtam unottan. -És hogy vegyem le Roset?
-Mondd ki a szót újra és a test visszamegy a kamrába.
-Értem.Kiismerhetetlen.
Akkor újra összeszorult a gyomrom.De már levetettem a külsőt.
-Akkor megyek vissza a szobámba.
-Nem maradsz?
-Szeretnéd?
-Hát,ja....
-Akkor maradok.
Leültünk az ágyára és néztük a szebbnél szebb csillagokat...
2014. február 21., péntek
On his neck....
A bútorok szépen kifaragottak,a függönyök rózsaszín virágmintásak,a fal fehér volt,csak egy vékony rózsás tapéta húzódott a falakon.Az ágy hatalmas volt,fátyollal lefedve,mint az igazi tündérmesékben.Nem értettem ezt a nagy felhozatalt mivel mikor megérkeztem kegyetlen,dühös,távolságtartó volt.
-Kipróbáld téged is... -mondta halkan John.
-Ezt hogy érted?
-Rossz az,aki rosszra gondol...Mindig kifigyel magának egy fiatal lányt,valamikor erős,valamikor gyengéd leányzót.És nem tudom hogyan,de valahogy a prédáit lejuttatja a pokolba.Elcsábítja,bókol neki.És ameddig bírja a pokol heves tüzét addig a kedvese lesz.
-És én vagyok az erős kiszemelt?
-Pontosan.Úgyhogy sok szerencsét. -mosolygott gúnyosan. -Mert eddig mindenki belehalt a fájdalmakba és a munkájába.
-De hogyan?Nem nyájaskodik a kiválasztottjával?
-Itt a bökkenő.Elcsábítja,beleszeret és aztán csak éjszaka viselkedik szerelmesként,napközben te is csak egy ugyanolyan pokolra jutott ember vagy... -nézte a földet.
-És mi ez a förtelmes munka?
-Ahogy te is lekerültél mindenkit le kell hozni...
-És ezen mi a nehéz?Lehozom és kész!
-Na igen.De valakiknek a piszkos munkával is végezniük kell...A haldokló,betegeskedő embereket,akiknek nem sokjuk van hátra,hamarabb el kell vennünk szeretteiktől...A holtesteket Darken elé visszük és isten tudja hova,elviszi őket.
-Ki az a Darken?
-Akivel vitatkoztál,aki megkínzott engem...
-Kipróbáld téged is... -mondta halkan John.
-Ezt hogy érted?
-Rossz az,aki rosszra gondol...Mindig kifigyel magának egy fiatal lányt,valamikor erős,valamikor gyengéd leányzót.És nem tudom hogyan,de valahogy a prédáit lejuttatja a pokolba.Elcsábítja,bókol neki.És ameddig bírja a pokol heves tüzét addig a kedvese lesz.
-És én vagyok az erős kiszemelt?
-Pontosan.Úgyhogy sok szerencsét. -mosolygott gúnyosan. -Mert eddig mindenki belehalt a fájdalmakba és a munkájába.
-De hogyan?Nem nyájaskodik a kiválasztottjával?
-Itt a bökkenő.Elcsábítja,beleszeret és aztán csak éjszaka viselkedik szerelmesként,napközben te is csak egy ugyanolyan pokolra jutott ember vagy... -nézte a földet.
-És mi ez a förtelmes munka?
-Ahogy te is lekerültél mindenkit le kell hozni...
-És ezen mi a nehéz?Lehozom és kész!
-Na igen.De valakiknek a piszkos munkával is végezniük kell...A haldokló,betegeskedő embereket,akiknek nem sokjuk van hátra,hamarabb el kell vennünk szeretteiktől...A holtesteket Darken elé visszük és isten tudja hova,elviszi őket.
-Ki az a Darken?
-Akivel vitatkoztál,aki megkínzott engem...
-Darken...És senkivel sem találkozhatok itt lent a pokolban?
-De.Csak egy,élő embert és csak egy,halott embert választhatsz.
-Minek válasszak én holtat?Nem vagyok hullaház tulajdonos.
-Mivel a saját alakodban nem mutatkozhatsz,ezért egy elhunyt testében találkozhatsz valakivel.Jól gondold meg kit választasz.
A válasz egyszerű volt.Nati.Anyámék szerintem észre sem vették,hogy eltűntem.Többi rokonra nem igazán gondoltam.Már csak az volt a kérdése kinek a testét vegyem föl.
-És kik közül választhatok?Mármint kinézetre.
-Gyere velem!
Egy ócska kamra elő érkeztünk.Kinyitotta az ajtót.Több mint száz hulla volt felakasztva egy kampóra,névvel és életkorral.
-Ezek vannak.
Körülbelül ötven sort néztem át és akkor megtaláltam azt aki a legjobban hasonlított rám.Mivel ugyanolyan ember mint én,nem volt,ezért emos lány választottam.Fekete haj pink csíkokkal,erős fekete smink,ízlésesen összeválogatott szakadt ruhadarabok.
-Ő lesz az!Rose tizenhét éves.
-Felpróbálod?
-Majd az alkalomkor.
-Nekem nyolc.Egy kis érdekesség.Este tíz és hajnali három körül találkozhatsz a a barátoddal.
-Értem.
-Menj a szobádba, és emlékezz arra,amiket mondtam neked!
-Várj!Azt nem mondtad,hogyan öltsem magamra az alakomat!
-Mondj egy szót ami az alakodban és közted közös.Ha megtalálod a közös szót...Olyan lesz akár egy jelszó.
-Hm... -néztem furcsán.- Érdekes.
-Na menj már.
-Jól van....
És elhagytam a szobát.Idő közben észre vettem,hogy John egész nyakán egy vágás vonal van...Vajon mi történhetett vele...-gondolkoztam.
S talán nem is lett volna semmi gond,ha este emiatt tudtam volna aludni...
-De.Csak egy,élő embert és csak egy,halott embert választhatsz.
-Minek válasszak én holtat?Nem vagyok hullaház tulajdonos.
-Mivel a saját alakodban nem mutatkozhatsz,ezért egy elhunyt testében találkozhatsz valakivel.Jól gondold meg kit választasz.
A válasz egyszerű volt.Nati.Anyámék szerintem észre sem vették,hogy eltűntem.Többi rokonra nem igazán gondoltam.Már csak az volt a kérdése kinek a testét vegyem föl.
-És kik közül választhatok?Mármint kinézetre.
-Gyere velem!
Egy ócska kamra elő érkeztünk.Kinyitotta az ajtót.Több mint száz hulla volt felakasztva egy kampóra,névvel és életkorral.
-Ezek vannak.
Körülbelül ötven sort néztem át és akkor megtaláltam azt aki a legjobban hasonlított rám.Mivel ugyanolyan ember mint én,nem volt,ezért emos lány választottam.Fekete haj pink csíkokkal,erős fekete smink,ízlésesen összeválogatott szakadt ruhadarabok.
-Ő lesz az!Rose tizenhét éves.
-Felpróbálod?
-Majd az alkalomkor.
-Nekem nyolc.Egy kis érdekesség.Este tíz és hajnali három körül találkozhatsz a a barátoddal.
-Értem.
-Menj a szobádba, és emlékezz arra,amiket mondtam neked!
-Várj!Azt nem mondtad,hogyan öltsem magamra az alakomat!
-Mondj egy szót ami az alakodban és közted közös.Ha megtalálod a közös szót...Olyan lesz akár egy jelszó.
-Hm... -néztem furcsán.- Érdekes.
-Na menj már.
-Jól van....
És elhagytam a szobát.Idő közben észre vettem,hogy John egész nyakán egy vágás vonal van...Vajon mi történhetett vele...-gondolkoztam.
S talán nem is lett volna semmi gond,ha este emiatt tudtam volna aludni...
2014. február 17., hétfő
The pain.
Követtem Őt.Nem tudtam hova megyünk,nem tudtam miért kellene benne bíznom,nem tudtam,hogy ismer-e, és vagy száz ilyen kérdésem lett volna,de ez most teljesen hidegen hagyott,mert akkor újra találkoztam valakivel,akit még életemben nem láttam.
-Kit hoztál John? -végre megtudtam a nevét.
-Clara.16 éves gimnazista lány.Megölt egy férfit támadás közben.Ma került ide körülbelül 20 perccel ezelőtt.
-Ennyi?Akkor hát,szerbusz Clara! -mosolygott ijesztően.
-Jó napot. -mondtam a földet nézve.
-John?Miért a padlót nézi miközben velem beszél? -kérdezte haragosan.
-Nézz rá és mondd újra! -szólt John.
-Mondom,jó napot! -néztem a sárgás szemeibe.
-Van róla fogalmad miért vagy itt?
-Hogy miért?Mert megöltem valakit.Csak azt nem értem miért én vagyok a Pokolban...Engem támadtak meg,nem tehettem mást.Kitudja mit tett volna velem...
-Édesem! -mosolygott furcsán. -Nekem ne meséld el!Végig néztem.Meg kell,hogy mondjam,nagyon okos hölgy vagy.De nem az Éhezők Viadalában vagyunk,hanem a való életben.
-Ezt nem ért...
-Csöndet! -nézett mérgesen.
-Adam,mondd el neki miért vagy itt!
-A nevem John.
-Ó,kedves kis John.Szeretnéd te is úgy végezni,mint Adam?
-Nem ismerek Adamat.
-Hát most nem tartok mesedélutánt,úgyhogy mondd el,hogy miért vagy itt?
Felém fordult John.És hallgatott.Nem mondott semmit.
-John!Mondd el ha azt mondom! -üvöltött.
-Nem szükséges... -mondtam halkan.
-Kincsem,te ebből maradj ki. -kacsintott.
-Nem akarom elmondani... -mondta a fiú.
-Hát így állunk?Hozzátok a fájdalmat neki.
Szomorúan nézett rám John.Én pedig csak tudatlanul néztem rá mert fogalmam sem volt arról,hogy mi következik.Két néger férfi egy vas asztalt hozott ami aprócska vérfoltokkal volt tele.Akkor elővettek egy aprócska tálat amiben a gombóc tűz volt.Még sosem láttam ilyet.A néger megfogta a tüzet és rárakta John mellkasára...Ordított fájdalmában,az erei kiduzzadtak és a nyaka vörös lett.De ami a legfurcsább volt,hogy nem halt meg,és vérzeni sem vérzett...Majd levették az asztalról és nekem lökték.Automatikusan a fejét a térdemre fektettem és megszólítottam:
-Jól vagy?
-Nagyon fáj... -hallottam ahogy a hangja gyengül. -Normális vagy?Meg is ölhetted volna!
-Hallgass!Ne sajnáld...Ez egy szerencsétlen.Inkább engedd el és engedd,hogy a szobádba kísérjenek.
-Azt várhatod.Nem maradok itt.
-Dehogynem.Édesem,ez itt a Pokol.Nem a Paradicsom.Fogadd és hagyd azt a barmot.
-Nem!
-Miért? -nézett érdeklődően.
-Mert.Ez van.
-Mit szeretnél?
-Elmenni...
-Ezen kívül?Mert az első lehetetlen.
-Akkor hagy vigyem magammal a szobámba Johnt.
-Hmm...
-Na?
-Legyen.
-Jöjjön Miss.
-Megyek.Gyere John..
Elindultunk,de én folyamatosan támogattam Johnt mert teljesen tehetetlen volt.Azt hittem egy büdös cellát kapok majd.Ehelyett egy teljesen esztétikus szobát kaptam.Az franciaágyra fektettem a fiút.Én pedig körülnéztem.
-Kit hoztál John? -végre megtudtam a nevét.
-Clara.16 éves gimnazista lány.Megölt egy férfit támadás közben.Ma került ide körülbelül 20 perccel ezelőtt.
-Ennyi?Akkor hát,szerbusz Clara! -mosolygott ijesztően.
-Jó napot. -mondtam a földet nézve.
-John?Miért a padlót nézi miközben velem beszél? -kérdezte haragosan.
-Nézz rá és mondd újra! -szólt John.
-Mondom,jó napot! -néztem a sárgás szemeibe.
-Van róla fogalmad miért vagy itt?
-Hogy miért?Mert megöltem valakit.Csak azt nem értem miért én vagyok a Pokolban...Engem támadtak meg,nem tehettem mást.Kitudja mit tett volna velem...
-Édesem! -mosolygott furcsán. -Nekem ne meséld el!Végig néztem.Meg kell,hogy mondjam,nagyon okos hölgy vagy.De nem az Éhezők Viadalában vagyunk,hanem a való életben.
-Ezt nem ért...
-Csöndet! -nézett mérgesen.
-Adam,mondd el neki miért vagy itt!
-A nevem John.
-Ó,kedves kis John.Szeretnéd te is úgy végezni,mint Adam?
-Nem ismerek Adamat.
-Hát most nem tartok mesedélutánt,úgyhogy mondd el,hogy miért vagy itt?
Felém fordult John.És hallgatott.Nem mondott semmit.
-John!Mondd el ha azt mondom! -üvöltött.
-Nem szükséges... -mondtam halkan.
-Kincsem,te ebből maradj ki. -kacsintott.
-Nem akarom elmondani... -mondta a fiú.
-Hát így állunk?Hozzátok a fájdalmat neki.
Szomorúan nézett rám John.Én pedig csak tudatlanul néztem rá mert fogalmam sem volt arról,hogy mi következik.Két néger férfi egy vas asztalt hozott ami aprócska vérfoltokkal volt tele.Akkor elővettek egy aprócska tálat amiben a gombóc tűz volt.Még sosem láttam ilyet.A néger megfogta a tüzet és rárakta John mellkasára...Ordított fájdalmában,az erei kiduzzadtak és a nyaka vörös lett.De ami a legfurcsább volt,hogy nem halt meg,és vérzeni sem vérzett...Majd levették az asztalról és nekem lökték.Automatikusan a fejét a térdemre fektettem és megszólítottam:
-Jól vagy?
-Nagyon fáj... -hallottam ahogy a hangja gyengül. -Normális vagy?Meg is ölhetted volna!
-Hallgass!Ne sajnáld...Ez egy szerencsétlen.Inkább engedd el és engedd,hogy a szobádba kísérjenek.
-Azt várhatod.Nem maradok itt.
-Dehogynem.Édesem,ez itt a Pokol.Nem a Paradicsom.Fogadd és hagyd azt a barmot.
-Nem!
-Miért? -nézett érdeklődően.
-Mert.Ez van.
-Mit szeretnél?
-Elmenni...
-Ezen kívül?Mert az első lehetetlen.
-Akkor hagy vigyem magammal a szobámba Johnt.
-Hmm...
-Na?
-Legyen.
-Jöjjön Miss.
-Megyek.Gyere John..
Elindultunk,de én folyamatosan támogattam Johnt mert teljesen tehetetlen volt.Azt hittem egy büdös cellát kapok majd.Ehelyett egy teljesen esztétikus szobát kaptam.Az franciaágyra fektettem a fiút.Én pedig körülnéztem.
2014. február 16., vasárnap
I killed him
Amikor hazaértem,bezártam az ajtót,az összes villanyt felkapcsoltam és felrohantam a szobámba.Megfelelő búvóhelyet kerestem.A feltételeknek csak egy dolog felelt meg,az ágyam.De az is csak úgy,hogy a vastag takarót a fejemre húztam és a halálfejes puha párnámba temettem bele az arcomat.
Anyámék otthon voltak,de mint mindig,ezt sem vették észre.Én pedig elmosódott sminkkel feküdtem a menedékhelyemen.Meg sem mertem moccanni.És végig csak egy kérdés volt a fejemben:
Vajon megöltem azt a férfit,vagy csak megsebeztem?
Nem volt mindegy.Amilyen hideg vagyok,a gyilkolást nem tartom helyes cselekedetnek.Sőt,megvetem azokat az embereket akik megölik a társadalmat.
Olyan éjfélig mozdulatlanul feküdtem,és csak hajnali kettőkor tudtam elaludni.
Nem szoktam álmodni.Ha álmodok is,éppen annyit,hogy egy kis barna asztalon egy régi televízió és épp műsorszünet van.Ja és a TVn egy váza virág van és a háttér teljesen szürke.
Most még ez sem volt.Álmatlanul aludtam.Aztán éreztem,hogy valami vagy valaki megemel és sétál velem.Ügyet sem vetettem rá,mert tudtam,hogy megint csak képzelődöm.És ekkor úgy éreztem magam mint amikor az ember,beül azokba az olcsó cirkuszi forgós játékokba.Forgott velem a világ...Akkor kinyitottam a szemem.Egy sötét helyen találtam magam,valaki ölében...Meg sem mertem szólalni,mert attól féltem,hogy a támadóm fogott el újra.
-Kelj fel! -mondta valami férfias,kissé mély hang.
-Hol vagyok?És ki vagy te?És... -néztem a fiúra,aki be kell,hogy valljam nem nézett ki rosszul.
-A pokolban vagy. -mondta tényként rezzenéstelen arccal. -Az,hogy ki vagyok teljesen mindegy.És nem szeretem az idétlen kérdéseket... -nézett rám unottan.
-Figyelj?Nagyon ideges,fáradt vagyok..Megmondanád,hogy mi a francnak vagyok a pokolban?
-Áhhh..vagy úgy... -nevetett fel. -Ami tegnap történt.Hogy megöltél valakit.
-Te Szent ég! -temettem a kezembe az arcom.
-Nyugodj meg.Most itt leszel egy......darabig...
-Mit jelent az a darabig???
-Örökre. -sütötte le a szemét.
Ekkor esett le.A támadó halott.És ahogy gondoltam.Hiszen erősen szúrtam belé a kést...
-És most mi lesz?
-Azt mindjárt megmutatom,és azokat a dolgokat amiket be kell tartanod.. -nézett rám,és intett,hogy kövessem.
Követtem..De akkor szembesültem azzal,hogy soha többet nem látom majd az eget,a napot,Natit és az igazi életet...Most tudtam csak értékelni azt amim csak volt.
Anyámék otthon voltak,de mint mindig,ezt sem vették észre.Én pedig elmosódott sminkkel feküdtem a menedékhelyemen.Meg sem mertem moccanni.És végig csak egy kérdés volt a fejemben:
Vajon megöltem azt a férfit,vagy csak megsebeztem?
Nem volt mindegy.Amilyen hideg vagyok,a gyilkolást nem tartom helyes cselekedetnek.Sőt,megvetem azokat az embereket akik megölik a társadalmat.
Olyan éjfélig mozdulatlanul feküdtem,és csak hajnali kettőkor tudtam elaludni.
Nem szoktam álmodni.Ha álmodok is,éppen annyit,hogy egy kis barna asztalon egy régi televízió és épp műsorszünet van.Ja és a TVn egy váza virág van és a háttér teljesen szürke.
Most még ez sem volt.Álmatlanul aludtam.Aztán éreztem,hogy valami vagy valaki megemel és sétál velem.Ügyet sem vetettem rá,mert tudtam,hogy megint csak képzelődöm.És ekkor úgy éreztem magam mint amikor az ember,beül azokba az olcsó cirkuszi forgós játékokba.Forgott velem a világ...Akkor kinyitottam a szemem.Egy sötét helyen találtam magam,valaki ölében...Meg sem mertem szólalni,mert attól féltem,hogy a támadóm fogott el újra.
-Kelj fel! -mondta valami férfias,kissé mély hang.
-Hol vagyok?És ki vagy te?És... -néztem a fiúra,aki be kell,hogy valljam nem nézett ki rosszul.
-A pokolban vagy. -mondta tényként rezzenéstelen arccal. -Az,hogy ki vagyok teljesen mindegy.És nem szeretem az idétlen kérdéseket... -nézett rám unottan.
-Figyelj?Nagyon ideges,fáradt vagyok..Megmondanád,hogy mi a francnak vagyok a pokolban?
-Áhhh..vagy úgy... -nevetett fel. -Ami tegnap történt.Hogy megöltél valakit.
-Te Szent ég! -temettem a kezembe az arcom.
-Nyugodj meg.Most itt leszel egy......darabig...
-Mit jelent az a darabig???
-Örökre. -sütötte le a szemét.
Ekkor esett le.A támadó halott.És ahogy gondoltam.Hiszen erősen szúrtam belé a kést...
-És most mi lesz?
-Azt mindjárt megmutatom,és azokat a dolgokat amiket be kell tartanod.. -nézett rám,és intett,hogy kövessem.
Követtem..De akkor szembesültem azzal,hogy soha többet nem látom majd az eget,a napot,Natit és az igazi életet...Most tudtam csak értékelni azt amim csak volt.
2014. február 15., szombat
The party
Mi a legszebb az ember önzőségében?Hogy nem tud rajta változtatni.Még ha akarna sem tudna.Egyszerűen érdekli, hogy mi lesz vele, még akkor is amikor mással kellene foglalkozni.Sosem gondolkoztam azon, hogy a lányokból miért lesz sárkány, amikor a barátjuk egy másik lánnyal beszélget...
A partyn minden rendben volt.Nati az édességes pulthoz indult én pedig mindenek előtt ittam egy kis a vodkát.Mert tudtam, hogy lesznek megjegyzések a kinézetemre.
Hogy mire értem ezt?Csak egy kép rólam:
A partyn minden rendben volt.Nati az édességes pulthoz indult én pedig mindenek előtt ittam egy kis a vodkát.Mert tudtam, hogy lesznek megjegyzések a kinézetemre.
Hogy mire értem ezt?Csak egy kép rólam:
De azok a lányok,akik a bulin voltak,kis szoknyákban toppokban voltak,amik nem sok mindent takartak és attól,hogy a fiúk szívesen kémlelték őket,attól én is láttam mindent,tehát...Úgyhogy megnéztek vagyis "megbámultak".Mindezt figyelmen kívül hagytam,mert megszoktam,hogy másabb vagyok mint a mai lányok.Akik imádnak shoppingolni,akik szeretnek miniszoknyákban hajolgatni és eldicsekedni azzal,hogy hány pasas volt már meg neki.Ez mind távol áll tőlem.
Tehát ezt a sok hülyeséget olyan éjfélre meguntam és szóltam Natinak,aki éppen Travissel smárolt az egyik sarokban (szerencse,hogy nem volt ott Mercedes,bár ő is egy másik fiúval csókolózott...).
-Öhm...Nati?Beszélhetünk egy kicsit? -szóltam közbe a heves szerelmeskedésbe.
-Persze! -és rámosolygott Travisre.
-Majd még találkozunk? -mondta Travis bizakodó arccal.
-Hááát az nem biztos... -szóltam,és arrébb mentem Natival.
Tehát ezt a sok hülyeséget olyan éjfélre meguntam és szóltam Natinak,aki éppen Travissel smárolt az egyik sarokban (szerencse,hogy nem volt ott Mercedes,bár ő is egy másik fiúval csókolózott...).
-Öhm...Nati?Beszélhetünk egy kicsit? -szóltam közbe a heves szerelmeskedésbe.
-Persze! -és rámosolygott Travisre.
-Majd még találkozunk? -mondta Travis bizakodó arccal.
-Hááát az nem biztos... -szóltam,és arrébb mentem Natival.
-Nati?
-Igen? -vágott szomorú arcot. -Most le fogsz szidni?
-Nem! -mosolyogtam.-Mi történt mesélj!:)
-Jaj,hát egyszer csak odajött és elmondta,hogy na.
-Na?Hogy-hogy na? -néztem furcsán.
-Hát tudod,hogy legszívesebben megölelne..meg ilyesmi.
-Jajj!:3Egyelek meg titeket! -nevettünk fel. -Viszont én azt hiszem elindulok haza.Elég fáradt vagyok meg minden.
-Nem hagyhatom,hogy egyedül menj haza!
-Dehogynem!Ragaszkodom,hogy maradj!
-Oké!
-További szép estét NEKTEK! -hangsúlyoztam az előbbi szót.
Amikor az ajtón mentem ki,kaptam pár megjegyzést...mintha változtatna valamit az ízlésemen:D.Na mindegy.
A szűk utca csak pár lámpával volt megvilágítva és azok is csak pislákoltak.Kissé ijesztő volt,de próbáltam nem rá gondolni.Aztán éreztem,hogy követ valaki.De,úgy gondoltam,hogy ezt is csak odaképzelem mint a többi csacska kis dolgomat.De akkor egy kéz befogta a számat,és a hajamnál fogva a földre kényszerített.Belém rúgott kettőt.Muszáj volt felállnom,mert másképp ott haltam volna meg.Ezért felálltam és megütöttem a támadót.Ez volt az,amit nem kellett volna.Mert elővett a zsebéből egy kést és a karomat megcélozva mély vágást tett.A fájdalomtól belerúgtam a bokájába és összeesett,a kést elejtve.Ezt az alkalmat megragadva felvettem a kést és a hátán megszúrtam vele.Majd amilyen gyorsan csak tudtam futottam haza...
-Nem! -mosolyogtam.-Mi történt mesélj!:)
-Jaj,hát egyszer csak odajött és elmondta,hogy na.
-Na?Hogy-hogy na? -néztem furcsán.
-Hát tudod,hogy legszívesebben megölelne..meg ilyesmi.
-Jajj!:3Egyelek meg titeket! -nevettünk fel. -Viszont én azt hiszem elindulok haza.Elég fáradt vagyok meg minden.
-Nem hagyhatom,hogy egyedül menj haza!
-Dehogynem!Ragaszkodom,hogy maradj!
-Oké!
-További szép estét NEKTEK! -hangsúlyoztam az előbbi szót.
Amikor az ajtón mentem ki,kaptam pár megjegyzést...mintha változtatna valamit az ízlésemen:D.Na mindegy.
A szűk utca csak pár lámpával volt megvilágítva és azok is csak pislákoltak.Kissé ijesztő volt,de próbáltam nem rá gondolni.Aztán éreztem,hogy követ valaki.De,úgy gondoltam,hogy ezt is csak odaképzelem mint a többi csacska kis dolgomat.De akkor egy kéz befogta a számat,és a hajamnál fogva a földre kényszerített.Belém rúgott kettőt.Muszáj volt felállnom,mert másképp ott haltam volna meg.Ezért felálltam és megütöttem a támadót.Ez volt az,amit nem kellett volna.Mert elővett a zsebéből egy kést és a karomat megcélozva mély vágást tett.A fájdalomtól belerúgtam a bokájába és összeesett,a kést elejtve.Ezt az alkalmat megragadva felvettem a kést és a hátán megszúrtam vele.Majd amilyen gyorsan csak tudtam futottam haza...
2014. február 13., csütörtök
Boring Day
Amikor nagyobb lettem és rá kellet jönnöm,hogy a szüleim a maguk problémáikkal foglalkoznak,ahelyett,hogy egy kis figyelmet fordítsanak lányukra,de csak csak az idióta rendezvényeken vesznek részt,amikre természetesen, mint díszpintyet magukkal visznek,érdekes volt.
Anyám már vagy három órája a kozmetikusnál ül, Apám az utolsó percekig is dolgozik az irodájában.Tipikus...Én meg itt ülök az új "ruhám" előtt,ami inkább egy mosott WC papírhoz hasonlít.Természetesen rózsaszín, mert a kislányok azokban aranyosak.Ez merő ellentéte annak amilyen vagyok.Tehát szemezgetek vele...Nem akarom felvenni, de muszáj.És ez a muszáj szó miatt lesz unalmas az egész összejövetel.Az idióta,üresfejű,szoláriummal megégetett -kissé hasonlítanak a francia pirítósokhoz- fecsegnek össze-vissza kitudja milyen fajta körömlakkokról és ruha fazonoktól.A másik csoport pedig az okos,bár humorral nem rendelkező,aranyórás fickók akik csokornyakkendős öltönyben isszák a Whiskeyt és dicsekednek az újabb eredményekről.Látod?Ennyire ismerem ezeket a találkozókat és a rózsaszín ruhákat...
Anyám már vagy három órája a kozmetikusnál ül, Apám az utolsó percekig is dolgozik az irodájában.Tipikus...Én meg itt ülök az új "ruhám" előtt,ami inkább egy mosott WC papírhoz hasonlít.Természetesen rózsaszín, mert a kislányok azokban aranyosak.Ez merő ellentéte annak amilyen vagyok.Tehát szemezgetek vele...Nem akarom felvenni, de muszáj.És ez a muszáj szó miatt lesz unalmas az egész összejövetel.Az idióta,üresfejű,szoláriummal megégetett -kissé hasonlítanak a francia pirítósokhoz- fecsegnek össze-vissza kitudja milyen fajta körömlakkokról és ruha fazonoktól.A másik csoport pedig az okos,bár humorral nem rendelkező,aranyórás fickók akik csokornyakkendős öltönyben isszák a Whiskeyt és dicsekednek az újabb eredményekről.Látod?Ennyire ismerem ezeket a találkozókat és a rózsaszín ruhákat...
Nem is beszélve arról,hogy emellett még ma a gimibe is be kellett mennem,ahol csak egy dolog érdekelt....Nati.
Nati a legjobb barátom és szerintem csak miatta járok suliba.Igaz néha merő ellentétek vagyunk,de egyébként testvérek.Mindenhez pozitívan áll nekem pedig az új dolgoktól végig fut a hátamon a hideg.Haza felé jövet épp arról beszéltünk,hogy az idióta Travis bulijára menjünk,vagy ne menjünk.Nem igazán az érdekelt minket, hogy Travis 16 születésnapját ünnepeljük, hanem mert semmi kedvünk nem volt otthon maradni.Natinak a szülei válófélben vannak, én pedig enyhén fogalmazva rühellem a szüleimet.Tehát megszületett a döntés, megyünk a buliba.Egyetlen bajt okozó tényező volt,Mercedes aki az ünnepelt barátnője, és ki nem állhat engem, mert azt hiszi, hogy bele vagyok esve Travisbe.Kezdjük ott, hogy a MOSTANI barátja Mercedesnek régi ismerős.És, hogy miért csupa nagy betű az előbbi szó?Mert az utóbbi lánynak több barátja volt mint ahányan a Google-t használták.Úgyhogy ezzel röviden mindent elmondtam.
Szóval...Magamra húzom a ruhám és megpróbálok mosolyogni.
xoxo Clara ._.
Nati a legjobb barátom és szerintem csak miatta járok suliba.Igaz néha merő ellentétek vagyunk,de egyébként testvérek.Mindenhez pozitívan áll nekem pedig az új dolgoktól végig fut a hátamon a hideg.Haza felé jövet épp arról beszéltünk,hogy az idióta Travis bulijára menjünk,vagy ne menjünk.Nem igazán az érdekelt minket, hogy Travis 16 születésnapját ünnepeljük, hanem mert semmi kedvünk nem volt otthon maradni.Natinak a szülei válófélben vannak, én pedig enyhén fogalmazva rühellem a szüleimet.Tehát megszületett a döntés, megyünk a buliba.Egyetlen bajt okozó tényező volt,Mercedes aki az ünnepelt barátnője, és ki nem állhat engem, mert azt hiszi, hogy bele vagyok esve Travisbe.Kezdjük ott, hogy a MOSTANI barátja Mercedesnek régi ismerős.És, hogy miért csupa nagy betű az előbbi szó?Mert az utóbbi lánynak több barátja volt mint ahányan a Google-t használták.Úgyhogy ezzel röviden mindent elmondtam.
Szóval...Magamra húzom a ruhám és megpróbálok mosolyogni.
xoxo Clara ._.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)