Mindent elrontottam.Igaz utálom a bálokat,de akkor is...Johnnal mehettem volna.És az igazat megvallva engem sohasem hívtak meg így sehova.Max odaböktek nekem egy amolyan:'Ha gondolod eljöhetsz!'
-Ezt tényleg te írtad?
-Miért?Téged még érdekel?Azt hittem,hogy Darkennel mész.Azt hittem ennél jobb.Már rég bevethette volna.A kis szerencsétlen... -mondta elgondolkozva.
-De nem is történ semmi!Bekísért a szobámba,mert azt mondta,hogy rosszul nézek ki...
-Aha persze...Clara!Én felismerem,hogyha hazudik valaki...
-Jó beismerem...Nem csak ennyi volt.De miért kell elmondanom,hogy pontosan mi történt?!Semmi közöd...És tudod mit?Lehet,hogy végig simította kezét a testemen,de nincs köztünk semmi...És akárhogy is szeretnéd palástolni,közlöm,hogy nekünk viszont van valami.
-Köszönöm! -és beviharzott a szobájába.
-Látom megbeszéltétek -mosolygott Darken -de mint mindig ő a nő.Kár,hogy futsz utána.Milyen kár érte...
-Semmi közöd hozzá,hogy kivel milyen kapcsolatot ápolok.
És mint egy őrül tini lány elmentem az Ítélőbe.És a fényképekre meredtem.Arra gondoltam,hogy egyszer az én holttestem képe is itt fog lógni.Hogy majd megtudja a világ milyen igazságtalanság miatt kellett meghalnom.Mert a tudat,hogy itt vagyok a semmi közepén,nem nyugszik.Sehol semmi érzelem.Mindenki hideg,idegen,közönséges,kopott belül.Egyedül én tartom magamban az igazi emberi,meleg érzéseket.Bár ha jobban belegondol az ember kit fog érdekelni,hogy ez az idióta is miért halt meg?...Én is csak egy kép leszek a falon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése