Places..

-És?Te szimpatikusnak találtad Natit?
-Fogjuk rá.Elég fura lány... -vakarta meg a fejét.
Általában ez a tulajdonság jut eszébe mindenkinek Natiról.Fura de szép.John válogatós,tehát abban se vagyok biztos,hogy egyáltalán én megfelelek neki,mármint kívülről.
-Vajon mennyi lehet az idő?
-Már biztos reggel van.
-Ajj...Akkor hallgathatom Darkent.
-Nekem mondod?Ha lehetne,már elástam volna...
Felnevettem és egy puszit nyomtam az arcára.
-Megyek és felkészülök!
Biccentett.Én meg a szobámba gyorsan felkaptam egy Beyoncés felsőt.Töprengtem.Nekem nem is volt Beyoncés felsőm,se pink testnadrágom. *Kopp-kopp*
-Clara?
-Darken?Nem tudod véletlenül,hogyan lettek ezek a szekrényemben?
-Én vettem őket.Remélem tetszik....
-Természetesen!Imádom Beyoncét.
-Tudom... -bólintott,majd egy nagy levegőt véve ezt mondta - Sok kérdésed van még a Pokollal kapcsolatban,nem igaz?
-De-de.
-Mi lenne ha körbevezetnélek és elmondanék mindent arról,hogy miért vagy pontosan itt.. 
-Én pontosan tudom.John elmondta. -vágtam bele a szavába.
-Nem minden részletet.Ne higgy el mindent Johnnak.Már sok lány volt már mellette, ugyanolyan helyzetben mint te!
-Ez nem igaz.Akkor mesélt volna róla!
-Nekem nyolc.De megmutathatnám hova kerülnek azok a testek amiket elhozol nekem.
-Hmm...
Azon gondolkoztam,miért ne?!Miért ne tudnék meg több információt arról,hogy hol a francban vagyok?
Az egyik pillanatban ezen agyaltam most meg ezen:Darken nem is olyan ronda!Sőt elég helyes.Szőkés barna haj,ami teljesen eltér attól,amilyennek elképzelné valaki a Pokol gonoszát.Fekete szeme és fehér bőre.Imádja a zakót és a színes ingeket,de leginkább a feketét és a vöröset.
-Na?
-Ja,igen.
-Indulhatunk?
-Persze.
-Először megmutatom az Ítélőt.
-A mit? -néztem kérdőn.
-Ahol figyeljük az embereket.
Benyitottunk.Fekete bútorok mindenhol.Olyan szomorú,keserű volt a hangulata,hogy nem tudtam másra,csak a halálra gondolni.De persze ehhez a vérszag is hozzátett.A terem hosszú,a végén egy emelvény volt.Az emelvényen egy asztal és az asztalon egy bekeretezett kép.Távolról nem láttam ki vagy mi volt rajta.
-Azt megnézhetem?
-Igen.De ne nyúlj semmihez! -nézett szigorúan.
Ahogy haladtam előre a falon emberek képei lógtak.Rengetek fénykép.Volt amin egy lány felkötötte magát vagy a késsel végzett magával.A végén fel se néztem,csak csöndesen lépegettem.A legrosszabb látványra is fel voltam készülve,de semmi.Csak egy fehér bekeretezett kép.
-Csak akkor lesz valami rajta,ha van kiszemelt.
Ránéztem és legszívesebben ráordítottam volna,hogy:Nagyon vicces vagy!Bár áthúzhatnám a fejed a képen.Hogy megérezd milyen érzés megtudni,hogy lenn vagy a pokolban!Hogy megérezd milyen amikor a szemed láttára kínoznak meg egy embert!És tudd meg milyen mikor a legjobb barátod odaát van!
De nem tettem...
-Értem..mehetünk tovább... -mondtam a földet kémlelve.
-Következő a...
-Ne!Ki se mondd, látom.
Az ajtón ez állt:"Gyilkos szoba".Sejtettem mi történik odabent.
-Be akarsz jönni? -nézett egy amolyan:Elég erős vagy???nézéssel.
-Be -mosolyogtam. -Legalább lássam,hol ölnek majd meg!
-Haha...
Beléptünk..Egy fehér szoba.A közepén egy alacsony asztallal.Egy két centiméter széles vágóeszköz amin a rászáradt vér csillogott.Nem volt kérdés mit visznek itt véghez...
-Itt öljük meg a hálátlan embereket.
-Hálátlan?
-Akik nem fogadnak szót a Pokolban. -mosolygott gonoszan. -Körülnézel?
-Nem,köszi...
-És az utolsó hely következik.
Hosszú folyosón mentünk.És mentünk, és mentünk. Egy barna ajtó előtt álltunk meg.
-Ez a Pokol legértékesebb helye.
Kinyitotta az ajtót.A hely tele volt gyertyákkal.A szoba túlsó oldalán egy vörös szőnyeg volt vérfoltokkal.

-És ez itt?
-Idetesszük az embereket akiket elhoztok nekem.Van egy istenünk.Neki áldozzuk fel őket.Aznap lerakjuk és másnapra eltűnik.Senki se látta még,de tudjuk,hogy létezik.Mostantól neked is hinned kell benne!Minél több áldozat,annál erősebb a Pokol!
-Mi? -kérdeztem hangosan.
-Menjünk ki!Ne zavarjuk az Urat!
Kimentünk a folyosóra.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?Megöletsz ártatlan embereket és elhozod egy senkinek.Nem létezik!Beteg emberek testét odaadod ennek a senkiházinak,azért,hogy erősítsd ezt a szemét dombot! -már könnyezve ordítottam. -És persze ki ne hagyjuk a trófea termedet.Kirakod az emberek öngyilkosságának a fotóit a faladra.De persze bekeretezve.Mint egy érmet!Míg más azon van,hogy megölje magát annyira szerencsétlen addig te végignézed és lehet popcorn zabálás közben jót is nevetsz rajta! -szipogtam. -Fogj meg engem vigyél be a Gyilkos szobába!Fejezz le és légy boldog.De le ne mosd a vérem!Hisz neked ez is dicső emlék arról milyen ostoba vagyok!Gyerünk!Mire vársz?! -az arcom vörös volt, és a fekete sminkem elfolyt.
De nem érdekelt..
-Héj.. -szorított magához.
-Hagyj békén!
-Nem hagylak.Hanem bekísérlek a szobádba és megnyugtatlak!Na,gyere!
Bementünk a szobámba.
-Feküdj le!Álmos vagy.
-Ha te mondod..

Darken mellém feküdt és a fejem alá dugta a kezét.Mikor már látta,hogy elbóbiskoltam,cirógatni kezdte a karom...De én mindent éreztem,és kifejezetten jól esett...