On his neck....

A bútorok szépen kifaragottak,a függönyök rózsaszín virágmintásak,a fal fehér volt,csak egy vékony rózsás tapéta húzódott a falakon.Az ágy hatalmas volt,fátyollal lefedve,mint az igazi tündérmesékben.Nem értettem ezt a nagy felhozatalt mivel mikor megérkeztem kegyetlen,dühös,távolságtartó volt.
-Kipróbáld téged is... -mondta halkan John.
-Ezt hogy érted?
-Rossz az,aki rosszra gondol...Mindig kifigyel magának egy fiatal lányt,valamikor erős,valamikor gyengéd leányzót.És nem tudom hogyan,de valahogy a prédáit lejuttatja a pokolba.Elcsábítja,bókol neki.És ameddig bírja a pokol heves tüzét addig a kedvese lesz.
-És én vagyok az erős kiszemelt?
-Pontosan.Úgyhogy sok szerencsét. -mosolygott gúnyosan. -Mert eddig mindenki belehalt a fájdalmakba és a munkájába.
-De hogyan?Nem nyájaskodik a kiválasztottjával?
-Itt a bökkenő.Elcsábítja,beleszeret és aztán csak éjszaka viselkedik szerelmesként,napközben te is csak egy ugyanolyan pokolra jutott ember vagy... -nézte a földet.
-És mi ez a förtelmes munka?
-Ahogy te is lekerültél mindenkit le kell hozni...
-És ezen mi a nehéz?Lehozom és kész!
-Na igen.De valakiknek a piszkos munkával is végezniük kell...A haldokló,betegeskedő embereket,akiknek nem sokjuk van hátra,hamarabb el kell vennünk szeretteiktől...A holtesteket Darken elé visszük és isten tudja hova,elviszi őket.
-Ki az a Darken?
-Akivel vitatkoztál,aki megkínzott engem...

-Darken...És senkivel sem találkozhatok itt lent a pokolban?
-De.Csak egy,élő embert és csak egy,halott embert választhatsz.
-Minek válasszak én holtat?Nem vagyok hullaház tulajdonos.
-Mivel a saját alakodban nem mutatkozhatsz,ezért egy elhunyt testében találkozhatsz valakivel.Jól gondold meg kit választasz.
A válasz egyszerű volt.Nati.Anyámék szerintem észre sem vették,hogy eltűntem.Többi rokonra nem igazán gondoltam.Már csak az volt a kérdése kinek a testét vegyem föl.
-És kik közül választhatok?Mármint kinézetre.
-Gyere velem!
Egy ócska kamra elő érkeztünk.Kinyitotta az ajtót.Több mint száz hulla volt felakasztva egy kampóra,névvel és életkorral.
-Ezek vannak.
Körülbelül ötven sort néztem át és akkor megtaláltam azt aki a legjobban hasonlított rám.Mivel ugyanolyan ember mint én,nem volt,ezért emos lány választottam.Fekete haj pink csíkokkal,erős fekete smink,ízlésesen összeválogatott szakadt ruhadarabok.
-Ő lesz az!Rose tizenhét éves.
-Felpróbálod?
-Majd az alkalomkor.
-Nekem nyolc.Egy kis érdekesség.Este tíz és hajnali három körül találkozhatsz a a barátoddal.
-Értem.
-Menj a szobádba, és emlékezz arra,amiket mondtam neked!
-Várj!Azt nem mondtad,hogyan öltsem magamra az alakomat!
-Mondj egy szót ami az alakodban és közted közös.Ha megtalálod a közös szót...Olyan lesz akár egy jelszó.
-Hm... -néztem furcsán.- Érdekes.
-Na menj már.
-Jól van....
És elhagytam a szobát.Idő közben észre vettem,hogy John egész nyakán egy vágás vonal van...Vajon mi történhetett vele...-gondolkoztam.
S talán nem is lett volna semmi gond,ha este emiatt tudtam volna aludni...