Magical...

Nyálas, nem nyálas a lényeg, hogy amikor a kezemet megfogta egy láng futott végig a karomon. Elmosolyodtam. A kapu felé vettük az irányt ahol persze nem más volt mint Darken.
-Hova-hova kis Johny?
-Szerintem törődj a saját mocskos dolgaiddal...
-Mi van csak nem a kínzást akarjuk? Indulhatunk? -mondta gúnyosan.
-Mehetnénk de most dolgunk van.
-Nocsak, Clara milyen csinos vagy! Csak nem John tiszteletére vettél fel egy ruhát?
-De pontosan azért. Miért? Gondolom ilyen ruhákat vesznek fel a kurváid akiket fizetsz.
-Haha. Azt hiszem most visz el a mentő... -mondta a szemeit forgatva.
-Menjünk John! -mondtam és húztam magam után.
Ahogy az utcákon sétáltunk a sötétkék ruhám vége lebegett a szélben.
Lassan elengedtem a kezét, de abban a pillanatban rám nézett John.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Inká.. semmi. -mondta és arrébb húzódott. - Itt is lennénk.
A lámpák részegen világítottak és vörös rózsa tenger pedig csillogott a leszállott harmattól.
-Csak utánad! -szólt John halkan.
Lassan haladtam előre. Egy vörös lepedő, több száz rózsaszirom, egy üveg pezsgő és mi. Hátra fordultam. John kapkodva magához húzott és erősen csókolni kezdett. Gyengéden az arcomhoz nyúlt és tenyerét rám illesztette. Nyakába raktam a kezem. Becsuktam a szemem. Élveztem a csókot. Percekig éreztem a veszélyt. Hogy elsodor az ár.
-Hm..ez nem is volt olyan rossz... -mondtam nevetve.
-Jössz? -és a paplan felé mutatott.
Leültem. A pezsgőt kortyolgatva azon tűnődtem, hogy hogyan szerethettem bele Johnba. A társam. A lelki társam. Sosem féltem megcsókolni. Sem pedig megölelni.
Késő volt. Lefeküdtem Ő pedig cirógatni kezdte a karom. A fagyos szelek pedig velünk játszottak.
És akkor egy mozdulat és valami borzalmas történt.