My frist day.

A csillagok a maguk fényességükben úsztak és a Hold, büszke volt  kis tanítványaira.A felhők búsan jártak erre-arra az égbolton a Nap pedig valahol máshol mutogatta szépséges sugarait.Mi pedig csak ültünk.Nem beszéltünk.Egyszer csak lehunytam a szemeim és John ölébe dőltem.Nem sok kellett ő is elaludt és a szőnyegen aludtunk.Amikor már mélyen aludt átölelt.Aztán egy pillanat alatt olyan erősen szorított,hogy felkeltem és a levegőt kapkodva kiáltottam:
-Normális vagy?! -vettem mély levegőket.
-Mi van?
-Majdnem megfojtottál!Az van!
-Jól vagy?
-Hát már meg vagyok... -próbáltam magam túlzottan nem sajnáltatni.
-Biztos? -állt fel közben.
És valamit rendezgetni kezdett.Ez az igazgatás egy elterelő hadművelet volt.
-Tudod..ez nem nagyon jön be.
-Mi?
-Az,hogy itt pakolászol ahelyett,hogy elmondanád miért kezdtél el fojtogatni...
-Nem tartozik rád.
-Azt hittem,hogy ezt megbeszéltük.Hogy nem kell letagadni,mert nekem is ugyanolyan nehéz volt,nehéz most mint neked.
-Ez nem igaz! -ordított.
-Hát velem nem fogsz ordítozni! -kiáltottam vissza. -Tartsd meg magadnak.Úgysem ezen fog múlni a jövőm! -és becsaptam az ajtót.
A szoba előtt Darken állt és a mosolygott.
-Maga meg minek áll az ajtó előtt és mosolyog mint akinek nem volt ideje a mosdóba elmenni és most kínosan érzi magát? -félrelöktem és a szobám felé vettem az irányt.Becsaptam az ajtót.És újra az emberi időt mutató órára meredtem.Már fél hét volt.Olyan gyorsan telik odakint az idő.
*Kopp-kopp* -kopogtattak az ajtómon.
-Gyere be... -mondtam unottan.
-Mi a baj Clara?
-Mi lenne Darken?
-John mondta a nevem?
-Nem.És elég a kérdésekből.Mi kínod van?
-Ma van az első feladatod a pokolban. -mosolygott fogjuk rá,hogy barátságosan.
-És?Mi lenne az?
-Eljönni velem valahova.
Nevetni kezdtem fennhangon.
-Hogy mi???Veled?Pff.....Ugyan kérlek!
-De meg is ölhetsz valakit,ha gondolod...
-Aljas vagy!De akkor egy pillanat...
Átrohantam John szobájába.
-John?Zavarhatlak?
-Most mi van?Megtört a szilárdság? -mondta berekedt hangon.
-Ja,tényleg elfelejtettem,hogy az idióta John szobájába jöttem be! -csaptam a homlokomra,a butát eljátszva.
Visszamentem a szobámba,és unottan igent mondtam a meghívásra.
-De először még elmentél a személyi tanácsadódhoz.. -nevetett.
-Hagyjon már.Huzzon ki a szobámból.
-Kedves,nem harapok csak ha kell! -mosolygott idiótán majd kacsintott egyet.
-Befejezheti...
Kiment a szobámból és én pedig szomorúan temettem bele az arcomat a tőlem tökéletesen eltérő rózsaszín párnába.