Nati & Travis

Amikor reggel,kómásan ébredtem már John nem feküdt mellettem.Próbáltam megkeresni...már amennyire fáradtan ülve lehet.
-Jó reggelt!
-Reggelt' -mondtam mosolyogva.
-Hoztam kávét.
-Áhh....Ez jól fog esni...
Belekortyoltam a meleg italba és azon kezdtem el töprengeni,hogy pontosan mi is történt tegnap este,ugyanis nem volt minden világos.
-Mmm...Finom! -mondtam elterelő hadműveletként -Te emlékszel a tegnap estére?
-Persze...Miért te nem?
-Nem minden tiszta -nevettünk fel. -Azt hiszem felöltözök...
Egy trikó volt rajtam és egy testnadrág,egy piros zokni és természetesen a gyönyörű göndör hajam,amivel gyerekeket lehetett volna ijesztgetni.
-Szia -mondtam.
-Várj! -és odarohant hozzám,megcsókolt és éreztem a kávé illatát és persze John kezét a derekamnál.
-Ez jó volt.... -mosolyogtam.
-Tudom  -vigyorgott és kacsintott egyet.
Amint beértem a szobámba lemostam a sminkem és kiválasztottam a ruhadarabokat.Közben azon járt az agyam,hogy kimenő időben,Natival találkozom majd.Felmerült az az ötlet is,hogy John-t is viszem magammal,hiszen a tegnap este elég közel hozott minket,tehát valahol együtt vagyunk.
*Kopp-kopp*
-Igen?!
-Szia Clara!
-Oh,Darken...micsoda meglepetés... -mondtam gúnyosan.
-Figyelj!Én próbáltam az estét széppé varázsolni,de nem sikerült.
-Na,csak nem leesett mi a dörgés..!
-Én nem beszéltem veled így..sőt,próbálok elnézést kérni,hogy rám pazaroltad az idődet.
-Darken...Nekem nem kell semmi regény,dráma.Tudom mit akarsz,csak az a gond,hogy rossz helyen keresed...Nálam egy senki vagy...EGY SENKI! -hangsúlyoztam. -Hiába próbálkozol...Nem leszek senkid...Te vagy a "főnököm".Úgyhogy csak mondd el ki a feladatom és már megyek is...
-Tizenhetedik kerület, B ház, harmadik emelet negyvennégyes lakás.Diszkréten megkeresed azt a pillanatot amikor egyedül van Linda és lehozod.Hívj engem ha bármi probléma van!
-John-t nem hívhatom?
De akkor már Darken nem volt a szobában.Kicsit úgy éreztem,hogy túl kemény voltam vele,de nem érdekelt.Mielőtt még megerőltetné magát,közöltem vele,hogy semmi értelme...Csupán ennyit tettem.


Egész nap Lindát figyeltem,körülbelül délután háromkor lefeküdt aludni.Én megjelentem felkaptam és az ajtó előtt felébresztettem,hogy legalább utoljára lássa a világot.Amikor kinyitotta a szemeit, bánatosan néztem rá és azt mondtam:
-Ne félj Linda!Az Isten vigyáz rád!
Majd megállítottam a szívét...

23:00. John-t magammal húztam és amíg Natiékhoz mentünk elmeséltem,hogy kihez és miért megyünk.Nem ellenkezett.(Néha ok nélkül megcsókolt...de én sem tiltakoztam.)
-Sziaa Nati!
-Szia....Sziasztok?!
-Gyerünk!Nyisd ki!
Bemutattam gyorsan Natinak Travist és már vártam is,hogy meséljen egy kicsit milyen is kint a való életben.
-Képzeld el!Mercedest megválasztották a szurkolócsapat vezérének,és csinált egy bulit ennek tiszteletére.
-Jajj de nyálas! -szegény John nagyon kitartó volt,hiszen az összes lányos dolgot végighallgatta.
-Hát ja!Szóval rendezett egy party-t.Mi meg Travissel mindenkinek azt mondtuk,hogy elmarad és csak mi jelentünk meg az összejövetelen.Mercedes ki volt akadva,ahogy az anyja is.A végén belelöktük őt a medencébe és elfutottunk.Persze hallottuk a sikítását.. -nevetett fel. -És természetesen tudja,hogy együtt vagyunk!
-Úristen ti jártok?!Nem hiszem eeel! -mondtam vidáman.
-Clara!Már bocsi,hogy megzavarom a barbie party-t,de mennünk kéne.
-Ne már!Pedig olyan szimpatikus vagy! -mondta Nati.
Elköszöntünk és már indultunk is vissza a Pokolba.