Dinner...With Darken

Az ott töltött napjaim estééin nem nagyon tudtam aludni.Most az egyszer aludtam körülbelül vagy öt órát és teljesen meg voltam vele elégedve.
Félénk kopogtatásra ébredtem.Nagy zörgések közepette egy lány jött be.A kezében egy óriási ezüst tálca volt.
-Szia! -mosolyogtam barátságosan.
-Szia! -mondta még mindig úgy mint akit bántottak  egy pillanattal ezelőtt. -Itt a reggelid!Nem tudtam mit szeretsz,ezért mindenből tettem... -mondta.
-Biztos,hogy ez nekem van?
-Persze!
-Akkor köszönöm szépen!
Amikor átvettem a tálcát és épp felakartam nézni már nem volt ott.Pedig megakartam kérdezni a nevét.A tálcán tényleg minden volt,még egy boríték is,amin ez állt:Csak mert olyan édes vagy...
Azt hittem nyálasabb már nem is lehet ez a Darken,de hát...Az,hogy elhívott valahova,azt el is vártam mert ahogy mondta John "meg akar majd hódítani" tehát ez benne volt a pakliban.A boríték pedig egy:Üdvözöllek a Pokolban!:) című képeslap volt,amin egy kis ördög ült..Már éppen próbáltam elfelejteni,hogy a pokolban vagyok,de tessék,újra eszembe juttatott mindent amit szeretek a való világban.
És hogy újdonság érjen megint kopogtattak az ajtómon.
-Bejövök!
-Ne is kérdezd,csak csináld! -nevettem fel.
Mióta a Pokolban vagyok,felvidít John ezért nem tudok rá haragudni.Pedig annak kéne lennem,mert ahogyan rám ordított,az nem Ő volt.
-Na Nyálas hozatott neked reggelit?
-Aha...Ez nem normális...
-Úú az avokádó krém nagyon finom -és beleharapott egy pirítósba ami avokádóval volt megkenve.
-Nem tudod annak a lánynak a nevét.
-Kösz.Lány.És én pedig jós vagyok?Vagy inkább mágus?Nem..szóval mondd el,hogy milyen lány!
-Rövid,göndör szőke haja van és fehér pelyhes ruhát visel.
-Caroline.Ő egy angyal. -mondta unottan és beleszürcsölt a teámba.
-Egy angyal..Jaj..Már megint valami misztikus izééé!
-Én meg egy mizé vagyok! -röhögött.
-És,hogy hogy itt van?
-Darken megölte.És mivel már nem volt angyal csak egy lány,lehozta a Pokolba.Egyedül ő van mindig fehérben,mert így képviseli,hogy egyszer angyal volt.
-Szegény...
Egy Beatles-es trikó és egy pink rövidnadrág volt rajtam,amit John meg is dicsért.Kimentem a fürdőbe,hogy felvegyem a köntösöm.
-Na,hogy tetszett a reggeli...John?Mit keresel itt Clara szobájában.
-Darken?Te miért vagy itt? -néztem rá dühösen.
-John?Miért henyél az ÁGYADBAN fél meztelenül?
-Mi?...Az az én dolgom -javítottam magam. -És igen finom volt a reggeli de én nem tudom értékelni a nyálasságot úgyhogy ezt megszívtad..
-Most pedig mindketten menjetek ki mert felszeretnék öltözni!
-Jó.Egyébként is John szerettem volna veled beszélni,hogy ki ma a dolgod.
-Tökéletes!Na akkor mindenki kimehet.
Gyorsan felöltöztem.Hogy összefoglaljam mind azt amit ma csináltam az annyi volt,hogy a szobámba lézengtem.Egészen fél hatig,mert akkor Darken óvatosan bekopogtatott,hogy akkor lassan indulhatunk.Elkészültem hétre.Direkt átlagos ruhadarabokat vettem föl,nehogy azt higgye érdekel,hogy mibe vagyok.Már az elején kiderült,hogy vacsorázni megyünk.Egy puccos éttermet választott.Leültünk.
-Mit kér a kisasszony? -mondta a pincér.
-Vörös bort.
-És az úr?
-Én is vörös bort.
-Rendben,itt vannak az étlapok majd szóljanak.
-Köszönjük! -mondtam.
A vacsoráról röviden annyit,hogy fagyos volt végig a hangulat.A végén bepróbálkozott egy csókkal.Hát nem volt szerencséje..majd máskor vagy soha:DAmi érdekes volt,hogy Darkennek nem kellett álca...
Amikor a Pokol előtt voltunk:
-Hát jó volt veled... -mondtam a földet kémlelve.
-Esetleg a szob..
-Várj,mielőtt megkérdeznéd,hogy felmegyek-e a szobádba vagy felmegyünk-e a szobámba,gondold végig mit mondanék.Nem vagy te olyan hülye,hogy ne tudd felfogni...
-Na jó....
-Akkor viszlát Darken!
-Clara'!
Én pedig Natiék háza felé vettem az irányt.Amikor már ott voltam,egy követ dobtam az ablaka párkányára.
-Héééj! -ennek a hangnak úgy megörültem.
-Szia Nati!
-Ki vagy te?Mit akarsz csöves?!
-Én vagyok az Clara!!!!
-Pff...Lehet,hogy matekból sötét vagyok,de csak tudom hogyan néz ki a legjobb barátnőm!
-A füledet vakarod amikor éhes vagy.Éés a múltkori bulin smároltál Travissal.Amiről csak ő te és én tudunk.
-Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.... -bambult Nati.
-Beengedsz?
-Ahaaaaaaa -még mindig le volt sokkolva.
Belegondolva én is meg lennék lepődve,hogyha egy emós Natinak vallaná magát..
-Gyere!
Sokat beszélgettünk,elmondtam,hogy kerültem le a Pokolba.Elmondtam neki Johnt is aminek nagyon örült mert tudta,hogy már régen nem volt fiú az életemben.Csak én,én és a fantasztikus fantáziám és a vásznam.
-Na és mi van közted és Travis között?????
-Travis! -suttogta Nati.
Akkor a ruhásszekrény felől csörömpölés hangzott.És a drágalátos Travis bújt ki.
-Helló! -nevettem.
-Hogy hogy vagyunk?Hát Mercedes nem tudja,hogy ő már régen nincs a képben,de majd ő is megtudja... -nevetett fel gonoszan a fiú.
Travis cuki puszit nyomott Nati homlokára.Ajj olyan édesek együtt *__* Én meg ránéztem az órára és ezt az aranyos pillanatot megzavarva közöltem,hogy mennem kell mert hajnali kettő volt és mindjárt lejár a kimenőm.
Elköszöntem,és elindultam vissza a Pokolba..