Amikor hazaértem,bezártam az ajtót,az összes villanyt felkapcsoltam és felrohantam a szobámba.Megfelelő búvóhelyet kerestem.A feltételeknek csak egy dolog felelt meg,az ágyam.De az is csak úgy,hogy a vastag takarót a fejemre húztam és a halálfejes puha párnámba temettem bele az arcomat.
Anyámék otthon voltak,de mint mindig,ezt sem vették észre.Én pedig elmosódott sminkkel feküdtem a menedékhelyemen.Meg sem mertem moccanni.És végig csak egy kérdés volt a fejemben:
Vajon megöltem azt a férfit,vagy csak megsebeztem?
Nem volt mindegy.Amilyen hideg vagyok,a gyilkolást nem tartom helyes cselekedetnek.Sőt,megvetem azokat az embereket akik megölik a társadalmat.
Olyan éjfélig mozdulatlanul feküdtem,és csak hajnali kettőkor tudtam elaludni.
Nem szoktam álmodni.Ha álmodok is,éppen annyit,hogy egy kis barna asztalon egy régi televízió és épp műsorszünet van.Ja és a TVn egy váza virág van és a háttér teljesen szürke.
Most még ez sem volt.Álmatlanul aludtam.Aztán éreztem,hogy valami vagy valaki megemel és sétál velem.Ügyet sem vetettem rá,mert tudtam,hogy megint csak képzelődöm.És ekkor úgy éreztem magam mint amikor az ember,beül azokba az olcsó cirkuszi forgós játékokba.Forgott velem a világ...Akkor kinyitottam a szemem.Egy sötét helyen találtam magam,valaki ölében...Meg sem mertem szólalni,mert attól féltem,hogy a támadóm fogott el újra.
-Kelj fel! -mondta valami férfias,kissé mély hang.
-Hol vagyok?És ki vagy te?És... -néztem a fiúra,aki be kell,hogy valljam nem nézett ki rosszul.
-A pokolban vagy. -mondta tényként rezzenéstelen arccal. -Az,hogy ki vagyok teljesen mindegy.És nem szeretem az idétlen kérdéseket... -nézett rám unottan.
-Figyelj?Nagyon ideges,fáradt vagyok..Megmondanád,hogy mi a francnak vagyok a pokolban?
-Áhhh..vagy úgy... -nevetett fel. -Ami tegnap történt.Hogy megöltél valakit.
-Te Szent ég! -temettem a kezembe az arcom.
-Nyugodj meg.Most itt leszel egy......darabig...
-Mit jelent az a darabig???
-Örökre. -sütötte le a szemét.
Ekkor esett le.A támadó halott.És ahogy gondoltam.Hiszen erősen szúrtam belé a kést...
-És most mi lesz?
-Azt mindjárt megmutatom,és azokat a dolgokat amiket be kell tartanod.. -nézett rám,és intett,hogy kövessem.
Követtem..De akkor szembesültem azzal,hogy soha többet nem látom majd az eget,a napot,Natit és az igazi életet...Most tudtam csak értékelni azt amim csak volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése