A gondolatok a fejemben kavarodtak és igazából már azt sem tudtam,hogy élek-e vagy inkább csak hánykolódok a Pokolban...Legszívesebben kimentem volna azon az ajtón és itt hagytam volna mindenkit.És,hogy drámaibb legyek megcsókoltam volna Johnt.És igen..Ez a név is ott volt a fejemben.Ugyanakkor Darken is.És fogalmam sem volt,hogy ki az akinek hinnem kéne.
És mivel gondolkozni ott,a fényképek előtt nem tudtam visszamentem a szobámba.Na és persze amint leültem az ablakom elé máris valaki kopogtattak.(Komolyan jobb volt otthon -hogyha kellett valami,csak úgy bejöttek és nekem pedig nem kellett azon izgulni,hogy vajon ki és mit akar itt.....bárki lehet bármivel.)
-Szia Clara! -mondta Caroline.
-Oh,szia -köszöntem erőltetett mosollyal.
-Meg van a mai munka is. -és átnyújtott egy kis cetlit.
-Jaj...már csak ez kellett a boldogsághoz...
-Ez van...Nekem se jobb elhiheted.Na de megyek is a dolgomra.
-Oké,szia!
Majd bólintott és távozott.A cetliről ezt olvastam le:
Rosewood 14.
Név: Blake Moon (Mrs.Stones)
Életkor: 29
Halálát gyilkossággal érdemelte ki.
Hogy mi?Az anyám lenne az akit a Pokolba kell vinnem?!De hogy értsem,hogy "halálát gyilkossággal érdemelte ki"?Anyám gyilkos?Az nem lehet.Kőszívű,kapzsi és még sorolhatnám,de nem gyilkos!
-Clara...
-Mi van?
-Én vagyok... -mondta halkan John. -Anyád egy sorozatgyilkos...
Hirtelen összeszűkült a világ...Minden zaj felerősödött és az ujjaimban a vér egyre hangosabban pumpált és könnycseppek gördültek végig az arcomon.Fehér lettem,és nagyon nyelve próbáltam jelezni,hogy még élek de legszívesebben megölném magam...
-Honnan tudod?
-Mielőtt idejöttél már figyeltük az édesanyádat mert nagyon sok embert megölt és valakinek véget kellett vetnie ennek...De mindig elrejtette magát,hogy ne találjuk meg és...
-Te tudtál arról,hogy anya tudja,hogy van olyan,hogy Pokol?
-Igen...De nem akartam elmondani...Mindenkinek azt mondják a szüleid,hogy táborban vagy...Nati is azért hitte ezt..
-Hogy lehettél ilyen,hogy nem mondod el?Annyit gyötörtem magam miatta.Te pedig csak így benyögöd ezt?Azt hiszed,hogy ez nekem csak egy kiruccanás?Hát kurvára nem...
-Sajnálom.
-Hát elmehetsz a picsába a sajnálatoddal...Húzz ki a szobámból -és egy erős,határozott mozdulattal kilöktem a szobámból.
Jogosan voltam dühös...Annyit ideig gondolkoztam,hogy anyáméknak,hogy a csudába nem tűnik fel,hogy nem jönnek értem suliba.És hetekkel azután megtudom,hogy:Ja tudott róla,és persze gyilkos és mindjárt nekem kell megölnöm,a lányának!
Milyen ironikus nem?Minden összejön mindig!És még a mai nap kell megtennem.Azt hiszem gondolkoznom kellene,hogy hogyan temetem el a saját anyám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése