Kiss

A sötétben csak az ágak árnyékát láttam a holdfényben.Néha-néha egy emberi árnyék jött felém,de maga a város üres volt.
Pont beértem a kijáró végére.Befeküdtem az ágyamba és megpróbáltam aludni.Hiába volt minden.Akárhogy,akármerre feküdtem nem jött álom a szememre.Átrohantam John-hoz.
-Szia -mondtam lihegve.
-Szia...
John ingben állt az ablakánál.
-Nem felejtettél el valamit...
Hirtelen nem tudtam miről beszél,aztán beugrott.
-Jesszus...John úgy sajnálom!Ígérem bepótoljuk! -mondtam szomorúan.
-Nem baj..csak vártam és vártam,de te nem jöttél..Aztán ránéztem az órára és rá kellett jönnöm,hogy már lejárt a kimenő idő.
-Megígérem!Most meg hozok chipset meg mindent és elmesélem Mr.Nyalka Úr esetét,oké?
-Ja-ja! -láttam,hogy mosolygott.
Gyorsan felkaptam egy üveg pezsgőt,6 csomag chipset,és egy tábla csokit.
-Itt vagyok! -szuszogtam.
-Nem kellett volna sietni... -mosolygott John fél meztelenül.
-Ö....
-Vegyem vissza a felsőm?!
-Nem..Vagyis..Izé...
-Visszaveszem....
-NE! -ordítottam.
Mert a látvány egy tökéletes nyolc kockás has és egy csodálatos felsőtest.Bronzba kellene önteni!!!
Ráraktam az ágyra a nasit és elkezdtem mesélni,hogy az egész vacsora dög unalom volt meg,hogy legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.Elmeséltem,hogy találkoztam Natival ezután meg természetesen felmerült az a kérdés is,hogy ki az a Nati.Leírtam neki és elterveztem,hogy bemutatom majd.
-Na de eddig én meséltem,most te jössz! -mosolyogtam biztatóan.
-Mit mondjak...Hogy örülök,hogy azzal a köcsöggel voltál egész este?
-Nem,hanem azt,hogy miért vagy itt! -gondoltam,az előbbit majd később tárgyaljuk meg.
-Amikor 17 életévemet töltöttem be,volt egy barátnőm.Laurának hívták.Szőke hajú,kék szemű lány.Négy éve voltunk együtt.És egy hétvégén megbeszéltük,hogy lefekszünk egymással.Aznap este minden jól ment.De éjfél tájban amikor aludtam,azt álmodtam,hogy egy férfi meg akar ölni.És mivel védekeztem megfojtottam.És ezt nem csak az álmomban tettem meg.Csukott szemmel fojtottam meg egy embert.Laurát.Akit szerettem...
Nem tudtam mit mondjak.De kiderült.Ezért fojtogatott,mert még mindig ugyanazt álmodja.Újra és újra.
-Értem...És hány éves vagy most?
-Huszonegy...de ezen az idő nem változtat.És te?
-Én tizennyolc.
Egyre álmosabb és álmosabb lettem.
-Álmos vagyok.. -mondtam nagyot ásítva.
-Én is...
-Nem baj ha itt alszom?
-De.
-Mi?Erre azt szokás mondani,hogy:'Persze!'
-Nem akarlak téged is megölni...
-Nem fogsz..
Hátradőlt és a karjába zárt.A tökéletes izmos karja ölelt át.Mivel sosem tudok rögtön elaludni,a kockáival kezdtem el szórakozni.Rám nézett..A szemei olyan sötétek voltak,hogy láttam magam bennük eltévedni.A szívem hevesen vert és a következő pillanatban azon kaptam magam,hogy megcsókol.Percekig éreztem az érzést...De egyszer csak elaludtam magamhoz szorítva Johnt...