My family...

Lehetetlen...lehetetlen az érzés amit reggel éreztem.Hiányzott a családom.Főleg az apám.A régi apám.Amikor kevésbé voltunk ilyen tehetősek,amikor több ideje volt arra,hogy velem legyen.És anyám,amikor nem érdekelte,hogy milyen színű a körme,és nem érdekelte,hogy egy kilóval több vagy kevesebb,csak azt érezte fontosnak,hogy a lányának ne essen baja.
Mégis ennek ellenére hiányoztak.Holott éppen csak addig láttam őket míg elvittek a suliba vagy amikor megérkeztem.De hiányzott az érzés,hogy a lépcső sarkából lekukkantsak és tudjam,vannak szüleim,még ha nem is szeretnek,de vannak.
-Alszol? -suttogta Darken.
-Nem.
-Jobban vagy?
Szembe fordultam vele.A füstös szemei,és a vörös ajkai hirtelen elvarázsoltak.
-Persze -mosolyogtam. -Még mindig nem értek egyet a dolgaitokkal itt lent,de valahogy megszokom..
-Ez így természetes.

-Clara besz....Darken?
-John?Valami probléma akadt,hogy így be kellett törnöd kopogás nélkül és megzavarni minket?
-Ja bocs...Ja és Clara?
-Igen John?
-Elnézésedet kérem,hogy ilyen szemtelen voltam amiért,én akivel a legszorosabb kapcsolatod van a Pokolban,bejött kopogás nélkül.. -és kiment a szobámból.
-John,várj már meg!
-Hagyjad már!Csak féltékeny amiért velem voltál éjszaka. -mondta Darken enyhe dicsekvéssel.
-Már megint kezded! -mondtam és az ajtóra mutattam,jelezve,hogy ideje indulni.
Felkaptam a köntösöm és John után szaladtam.
-Várj meg!
-Miért is pontosan?Tudtam,hogy ez lesz.Megjöttél ide és elmondtad milyen kemény,bátor lány vagy.Nem vagy különb...És tudod mit bánok a legjobban?
-Mit?
-Hogy ennyire közel engedtelek magamhoz...
-John nem volt semmi!Csak odafeküdt mellém!
Hazudtam.Teljes mértékben.Mert nem csak feküdtünk egymás mellett...Mert engedtem Darkennek,amit nem kellett volna.Előtte sírtam és hagytam,hogy megvigasztaljon..Istenem!Milyen hülye voltam.Nem érezhetek minden helyes fiú iránt valamit.Nem!Főleg nem Darken iránt.
-Nem váltunk szerepet,hogy én legyek a féltékeny feleség...felejtsd el!
-John,nem dobhatsz el ilyen könnyen!
-De,pontosan megtehetem!
Azzal rám vágta az ajtaját...
-Zavarhatlak egy pillanatra? -mondta halkan Caroline.
-Hhhh....Igen,persze!
-Ezt a kis cetlit John akarta odaadni neked de láttam,hogy egy kicsit megsértődött és a szobád ajtaja előtt hagyta Neked megcímezve. -és odanyújtotta a papírt.
-Köszi -mosolyogtam.
-Szia!
-Szia!
Ez állt a papíron:
Ööö....hogy is kezdjem....Mert még sosem hívtam lányt bálba,de most megteszem.Clara,lenne kedved eljönni velem a holnap utáni bálba?(Nem tudom a dátumot,csak a napokat számolom a Pokolban...)Remélem igent mondasz,mert ha nem,akkor nagyon beégtem...
John
Felnéztem és Ő állt előttem...