A gondolatok a fejemben kavarodtak és igazából már azt sem tudtam,hogy élek-e vagy inkább csak hánykolódok a Pokolban...Legszívesebben kimentem volna azon az ajtón és itt hagytam volna mindenkit.És,hogy drámaibb legyek megcsókoltam volna Johnt.És igen..Ez a név is ott volt a fejemben.Ugyanakkor Darken is.És fogalmam sem volt,hogy ki az akinek hinnem kéne.
És mivel gondolkozni ott,a fényképek előtt nem tudtam visszamentem a szobámba.Na és persze amint leültem az ablakom elé máris valaki kopogtattak.(Komolyan jobb volt otthon -hogyha kellett valami,csak úgy bejöttek és nekem pedig nem kellett azon izgulni,hogy vajon ki és mit akar itt.....bárki lehet bármivel.)
-Szia Clara! -mondta Caroline.
-Oh,szia -köszöntem erőltetett mosollyal.
-Meg van a mai munka is. -és átnyújtott egy kis cetlit.
-Jaj...már csak ez kellett a boldogsághoz...
-Ez van...Nekem se jobb elhiheted.Na de megyek is a dolgomra.
-Oké,szia!
Majd bólintott és távozott.A cetliről ezt olvastam le:
Rosewood 14.
Név: Blake Moon (Mrs.Stones)
Életkor: 29
Halálát gyilkossággal érdemelte ki.
Hogy mi?Az anyám lenne az akit a Pokolba kell vinnem?!De hogy értsem,hogy "halálát gyilkossággal érdemelte ki"?Anyám gyilkos?Az nem lehet.Kőszívű,kapzsi és még sorolhatnám,de nem gyilkos!
-Clara...
-Mi van?
-Én vagyok... -mondta halkan John. -Anyád egy sorozatgyilkos...
Hirtelen összeszűkült a világ...Minden zaj felerősödött és az ujjaimban a vér egyre hangosabban pumpált és könnycseppek gördültek végig az arcomon.Fehér lettem,és nagyon nyelve próbáltam jelezni,hogy még élek de legszívesebben megölném magam...
-Honnan tudod?
-Mielőtt idejöttél már figyeltük az édesanyádat mert nagyon sok embert megölt és valakinek véget kellett vetnie ennek...De mindig elrejtette magát,hogy ne találjuk meg és...
-Te tudtál arról,hogy anya tudja,hogy van olyan,hogy Pokol?
-Igen...De nem akartam elmondani...Mindenkinek azt mondják a szüleid,hogy táborban vagy...Nati is azért hitte ezt..
-Hogy lehettél ilyen,hogy nem mondod el?Annyit gyötörtem magam miatta.Te pedig csak így benyögöd ezt?Azt hiszed,hogy ez nekem csak egy kiruccanás?Hát kurvára nem...
-Sajnálom.
-Hát elmehetsz a picsába a sajnálatoddal...Húzz ki a szobámból -és egy erős,határozott mozdulattal kilöktem a szobámból.
Jogosan voltam dühös...Annyit ideig gondolkoztam,hogy anyáméknak,hogy a csudába nem tűnik fel,hogy nem jönnek értem suliba.És hetekkel azután megtudom,hogy:Ja tudott róla,és persze gyilkos és mindjárt nekem kell megölnöm,a lányának!
Milyen ironikus nem?Minden összejön mindig!És még a mai nap kell megtennem.Azt hiszem gondolkoznom kellene,hogy hogyan temetem el a saját anyám...
2014. április 9., szerda
2014. április 1., kedd
The picture on the wall...
Mindent elrontottam.Igaz utálom a bálokat,de akkor is...Johnnal mehettem volna.És az igazat megvallva engem sohasem hívtak meg így sehova.Max odaböktek nekem egy amolyan:'Ha gondolod eljöhetsz!'
-Ezt tényleg te írtad?
-Miért?Téged még érdekel?Azt hittem,hogy Darkennel mész.Azt hittem ennél jobb.Már rég bevethette volna.A kis szerencsétlen... -mondta elgondolkozva.
-De nem is történ semmi!Bekísért a szobámba,mert azt mondta,hogy rosszul nézek ki...
-Aha persze...Clara!Én felismerem,hogyha hazudik valaki...
-Jó beismerem...Nem csak ennyi volt.De miért kell elmondanom,hogy pontosan mi történt?!Semmi közöd...És tudod mit?Lehet,hogy végig simította kezét a testemen,de nincs köztünk semmi...És akárhogy is szeretnéd palástolni,közlöm,hogy nekünk viszont van valami.
-Köszönöm! -és beviharzott a szobájába.
-Látom megbeszéltétek -mosolygott Darken -de mint mindig ő a nő.Kár,hogy futsz utána.Milyen kár érte...
-Semmi közöd hozzá,hogy kivel milyen kapcsolatot ápolok.
És mint egy őrül tini lány elmentem az Ítélőbe.És a fényképekre meredtem.Arra gondoltam,hogy egyszer az én holttestem képe is itt fog lógni.Hogy majd megtudja a világ milyen igazságtalanság miatt kellett meghalnom.Mert a tudat,hogy itt vagyok a semmi közepén,nem nyugszik.Sehol semmi érzelem.Mindenki hideg,idegen,közönséges,kopott belül.Egyedül én tartom magamban az igazi emberi,meleg érzéseket.Bár ha jobban belegondol az ember kit fog érdekelni,hogy ez az idióta is miért halt meg?...Én is csak egy kép leszek a falon.
-Ezt tényleg te írtad?
-Miért?Téged még érdekel?Azt hittem,hogy Darkennel mész.Azt hittem ennél jobb.Már rég bevethette volna.A kis szerencsétlen... -mondta elgondolkozva.
-De nem is történ semmi!Bekísért a szobámba,mert azt mondta,hogy rosszul nézek ki...
-Aha persze...Clara!Én felismerem,hogyha hazudik valaki...
-Jó beismerem...Nem csak ennyi volt.De miért kell elmondanom,hogy pontosan mi történt?!Semmi közöd...És tudod mit?Lehet,hogy végig simította kezét a testemen,de nincs köztünk semmi...És akárhogy is szeretnéd palástolni,közlöm,hogy nekünk viszont van valami.
-Köszönöm! -és beviharzott a szobájába.
-Látom megbeszéltétek -mosolygott Darken -de mint mindig ő a nő.Kár,hogy futsz utána.Milyen kár érte...
-Semmi közöd hozzá,hogy kivel milyen kapcsolatot ápolok.
És mint egy őrül tini lány elmentem az Ítélőbe.És a fényképekre meredtem.Arra gondoltam,hogy egyszer az én holttestem képe is itt fog lógni.Hogy majd megtudja a világ milyen igazságtalanság miatt kellett meghalnom.Mert a tudat,hogy itt vagyok a semmi közepén,nem nyugszik.Sehol semmi érzelem.Mindenki hideg,idegen,közönséges,kopott belül.Egyedül én tartom magamban az igazi emberi,meleg érzéseket.Bár ha jobban belegondol az ember kit fog érdekelni,hogy ez az idióta is miért halt meg?...Én is csak egy kép leszek a falon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)