Magical...

Nyálas, nem nyálas a lényeg, hogy amikor a kezemet megfogta egy láng futott végig a karomon. Elmosolyodtam. A kapu felé vettük az irányt ahol persze nem más volt mint Darken.
-Hova-hova kis Johny?
-Szerintem törődj a saját mocskos dolgaiddal...
-Mi van csak nem a kínzást akarjuk? Indulhatunk? -mondta gúnyosan.
-Mehetnénk de most dolgunk van.
-Nocsak, Clara milyen csinos vagy! Csak nem John tiszteletére vettél fel egy ruhát?
-De pontosan azért. Miért? Gondolom ilyen ruhákat vesznek fel a kurváid akiket fizetsz.
-Haha. Azt hiszem most visz el a mentő... -mondta a szemeit forgatva.
-Menjünk John! -mondtam és húztam magam után.
Ahogy az utcákon sétáltunk a sötétkék ruhám vége lebegett a szélben.
Lassan elengedtem a kezét, de abban a pillanatban rám nézett John.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Inká.. semmi. -mondta és arrébb húzódott. - Itt is lennénk.
A lámpák részegen világítottak és vörös rózsa tenger pedig csillogott a leszállott harmattól.
-Csak utánad! -szólt John halkan.
Lassan haladtam előre. Egy vörös lepedő, több száz rózsaszirom, egy üveg pezsgő és mi. Hátra fordultam. John kapkodva magához húzott és erősen csókolni kezdett. Gyengéden az arcomhoz nyúlt és tenyerét rám illesztette. Nyakába raktam a kezem. Becsuktam a szemem. Élveztem a csókot. Percekig éreztem a veszélyt. Hogy elsodor az ár.
-Hm..ez nem is volt olyan rossz... -mondtam nevetve.
-Jössz? -és a paplan felé mutatott.
Leültem. A pezsgőt kortyolgatva azon tűnődtem, hogy hogyan szerethettem bele Johnba. A társam. A lelki társam. Sosem féltem megcsókolni. Sem pedig megölelni.
Késő volt. Lefeküdtem Ő pedig cirógatni kezdte a karom. A fagyos szelek pedig velünk játszottak.
És akkor egy mozdulat és valami borzalmas történt.

How?

A gondolat, hogy az anyám megszült én pedig megölöm, szörnyű. Egy elvetemült gyilkos sem lenne képes ilyesmire... Az ágyamon hevertem napokig és aki bejött kiküldtem vagy megakadályoztam, hogy egyáltalán megpróbálja. Egyetlen pokollakó nem látogatott meg, John. Hiányzott. És ez idő alatt nem csak az anyámon gondolkoztam hanem azon is, hogy már ezerszer megbántam azt a fél órát amit Darkennel töltöttem. Hiányoltam John kemény de mégis kedves szavait, érintéseit és minden egyebet amit adott nekem. Úgyhogy eldöntöttem, hogy mindenképpen bekopogtatok hozzá, tisztázhassam, hogy egyben rosszul esett a titkolózása és persze, hogy nagyon hiányzik.
-Itt vagy? -mondtam halkan egy résbe az ajtón suttogva.
Semmi válasz, gondoltam bemegyek. Ahogy sejtettem, John a fán ült és egy rózsát tartott a kezében.
-Helló! -mosolyogtam.
-Szia. -mondta eltörten.
-Hát itt vagy -válaszoltam mintha ezt senki sem tudná...teljesen hülyeség volt...
-Itt...Sajnálom, hogy eltitkoltam..
-Én meg azt sajnálom, ahogy reagáltam, tudom hogy nem azért csináltad, mert bántani akartál...
Rám nézett. A barna szemei csillogtak és a szél sötét hajával játszott. Lassan közelebb léptem. És mintha sose találkoztunk volna szenvedélyesen megcsókolt. Az ajkaink tüzes táncot jártak. A keze az arcomon volt és mintha egy bomba volna egymásnak estünk és már csak azt éreztem, hogy a derekamat fogja én pedig a fejét. Majd lassan felemelte a fejét.
-Ezt neked szántam. Mivel a bált már lekéstük ezért szeretném ha ma este elmennénk valahova.
-Randi?
-Nem, az túl nyálas... -mondta és felnevetett.
Én meg vágtam egy olyan morcos kislány arcot.
-Jó-jó, randi -vágta rá egy amolyan "oké-oké csak ne bánts!" stílussal. -És? Kitaláltál már valamit, anyukáddal kapcsolatban?
-Szerintem elmegyek Natihoz. Hátha kapok tőle valami tanácsot vagy ötletet.
-Helyes.
-Megyek is elkérezkedek Darkentől, mert ez az én ügyemhez kapcsolódik.
-Hát.. -vakarta meg a fejét -végül is neked mindent megenged..
-Tudom! -mondtam mosolyogva.
És nyomtam egy puszit az orrára. Ez már biztos. Először lehetetlennek bizonyult de érzem. Érzem, hogy fontos nekem a jelenléte, az hogy lássam őt.
De mielőtt még Darken felé vettem volna az irányt, megfogadtam, hogy nem engedem neki a közeledés lehetőségét.
-Jónapot Darken!
-Clara! -ls már jött volna közelebb.
-Ne is közeledj, húzz a francba. Johnnal vagyok! Annyira nem vagy jó pasi, hogy ekkora arcod legyen.
-Egy. De van. Kettő. Miért jöttél?
-Kikérezkedem mert a munkámmal kapcsolatos dolgokat kell elintéznem.
-Például?
-Tanácsot kell kérnem és erőt gyűjtenem.
-Hát nem is tudom..
-Darken, légyszíves!
-Na jó...
És már siettem is a kapuhoz. Felöltöttem Roset és futottam Natiékhoz.
Egy követ dobtam az ablakához.
-Nati!!!
Láttam ahogy kinéz az ablakon és csak néz rám. Nem szólt, nem intett, nem csinált semmit.
-Nati! Engedj be!
Kinyitotta az ablakát.
-Miért jöttél ide? Nem elég jó neked a Pokol? Menj el! Napokig meg se látogattál! Azt hiszem itt telt be a pohár menj haza, ahonnan jöttél!
Egy könny gördült végig az arcomon. Mindig számíthattam Natira. Először nem értettem min kapta fel a vizet. De már értem. Ha magam alatt vagyok az nem azt jelenti, hogy elhanyagolhatom a barátom. Nati a legjobb barátom.
Könnyes szemekkel mentem a Pokol bejárata felé. Arra gondoltam visszajövök holnap, hátha erőt tudok gyűjteni, hogy eltudjam majd mondani neki mennyire sajnálom.
Bementem a szobámba és beletúrtam a szekrényembe. Sosem volt még ilyen érzésem, de most úgy gondoltam, hogy elkápráztatom Johnt.
Egy fekete felsőt vettem fel, pink rövid,tapadós szoknyával, a nyakamba egy ezüst láncot és egy fekete magassarkút. Egy gyors halvány szürke smink és egy erős fekete rúzs. Kopogtatnak az ajtómon. Gondoltam John, sosem késik inkább siet.
-Igen?
-Hova így kiöltözve?
-Darken? -mondtam felháborodottan.
-Na...így kell engem fogadni?
-Elnézést, de szeretném ha elmennél. John mindjárt itt lesz értem.
-Szívem, itt nincs idő! -nevetett.
-A lényeg, hogy senkit sem érdekel a hülye beszéded amit leakartál nekem nyomatni..
-Jó-jó. Ne kapd fel a vizet! És már el is tűnt. Abban a pillanatban John állt az ajtóban és a kezét nyújtotta, hogy tartsak vele.