Egy vékony hang szólalt meg amire mind a ketten felriadtunk.
-John? Tudom, hogy te vagy!
-Ki ez? -kérdeztem ijedten.
-Nem érdekes -mondta John.
Olyan volt, mint aki el akart hessegetni. Csak nem egy piszkos titok megint? Úgy látom itt a Pokolban csak ezzel találkozhatok majd.
-Megölted a testvéremet most pedig egy emos csajjal dugtok a szabad ég alatt?
-Semmi közöd hozzá, hogy most mit csinálok! És a húgod igézett meg!
-Laura sosem tett volna ilyet! Lett volna rá lehetősége, de szeretett téged... Egy nyomorultat!
-Megzsarolt Susan! Vedd már észre, hogy most nem én vagyok a rossz!
Csak ültem ott, és hallgattam a sok mocskos információt amiről halvány lila gőzöm sem volt. Felerősödtek a hangok, és hirtelen minden probléma egyszerre eszembe jutott. Nati, John, Laura, a szüleim és a Pokol.
Lassan felálltam.
-Nekem ehhez nincs semmi közöm... -mondtam.
-Ó dehogyis nem! Te vagy most a ribanca akit kedvre felcsinálhat bármikor! Kötődsz hozzá! És te is bántani akarod Laura emlékét!
-Susan hagyd abba! Itt se kellene lennie!
-De John! Nem hagylak itt vele! Ez a nő őrült!
-Menj Clara!
-Itt maradok! -erősködtem, pedig legbelül féltem.
-Clara!
-Eldöntöttem!
-Takarodj! Nem érted? Semmi értelme hősködnöd! Semmi! Igazán mindegy lenne ha a Pokolban ülnél a drága szeretőddel! Darken örülne neki! Egy újabb szajha!
Tudtam! Tudnom kellett volna, hogy Johnnal egy romantikus este lehetetlen, bárhogy reménykedem. Mindig jön valami, ami kellemetlen...természetesen nekem. Sosem neki! Én megint essek kétségek közé. Persze ki is kell másznom és azonnal elfeledni mindent. Ezennel elvágom azt a kötelet és ott maradok. Meg leszek magam is! Nem kell senki. De valaki igen...Nati.
Rohantam Nati háza elé. Amikor odaértem ordítani kezdtem.
-Nati! Megőrülök ha nem beszélhetek meg veled mindent! Ha nem mondhatjuk el egymásnak, hogy éppen miért vagyok rossz kedvű vagy hogy éppen hogy alakul neked Travissal...Hogy nem beszélek veled. Elegem van abból hogy nem úgy gondolok rád mint a tökéletes barátnőre, aki sosem bántana meg és aki mindig ott áll mellettem, hogy kihúzzon a bajból.
Ekkor az ablak kinyílt és Nati elfolyt sminkel mutatta, hogy öleljem meg. Felszaladtam a ház lépcsőjén és egy amolyan "jajj, de régen láttalak" öleléssel megbocsátott nekem és belekezdtünk a mesénkbe aminek sosem lett volna vége de elszaladt az idő.
